A német egyesítés súlyos örökségéről írt sikerkönyvet Dirk Oschmann irodalomtörténész

Irodalomtudósok munkái ritkán szoktak a bestsellerlistára fölkerülni. Most mégis ez történt Németországban, ahol a hónapok óta a legkeresettebb kiadványok között van Dirk Oschmann lipcsei irodalomtörténész-professzor könyve. Pedig nem is a saját szakterületéről publikált valami szenzációsat az újkori német irodalom tudósa, aki amúgy elsősorban a Goethe idejétől a weimari köztársaság végéig terjedő korszakkal foglalkozik. Most viszont a mai Németországról írt, ahol idén ünnepelték az újraegyesítés 33. évfordulóját – s ahol Oschmann szerint a különbségek egyáltalán nem tűntek el a két országrész, a keleti és a nyugati között. Sőt!

A Der Osten: eine westdeutsche Erfindung cím lefordítva azt állítja, hogy a „keletet” mint megjelölést a nyugatnémetek találták ki. S nem jelent se többet, se kevesebbet annál, mint hogy az egykori NDK területe és az ott élő polgárok valami gyengébb minőségű, elmaradottabb, lesajnálandó és esetleg megsegítendő valaminek a gyűjtőfogalma. A kelettel mindig baj van, a keletiek nem érettek a demokráciára, a keletiek nem tudnak semmit.

Oschmann felidézi ehhez Arnulf Baring politológus-történész professzor szavait, aki az 1990-es években a nyugatnémet konzervatív gondolkodók egyik vezéralakja, „megmondóembere” volt, s aki 1991-ben nem kevesebbet állított, mint hogy a keletnémet rezsim fél évszázadon keresztül megnyomorította az embereket, és ezzel akarat nélküli figurákat csinált belőlük, akik egész egyszerűen használhatatlanok, legyenek bár jogászok, közgazdászok, pedagógusok, de akár orvosok vagy mérnökök.

Ingo Schulze: "Sok keletnémet szélsőjobboldali szavazó szinte elhagyott szeretője a nyugatnak"

Sajátos szerkezetű, hármas tagolású regényben eleveníti föl a keletnémet viszonyok között, ha korlátozottan is, de létező szellemi szabadságot, a mindenható márka megjelenését és világít rá a mai gondokra a kortárs német irodalom egyik legismertebb képviselője.