Így lett a város bohém negyedéből igazi közpark – kerületmustra a Tabánban
A turistaparadicsom közepén van egy park, ahova szinte csak a budapestieknek érdemes menniük, de nekik nagyon. Bejártuk a Tabánt és környékét, és megállapítottuk, hogy az egykor lerombolt városrésznek nem feltétlenül ártott, hogy soha nem épült újra, "csak" egy park nőtt ki a helyén.
Jelenlegi állapotában nehéz elképzelni, milyen lehetett a városrész fénykorában, a legendássá vált Tabánt ugyanis kilencven évvel ezelőtt, 1933-ban kezdték elbontani. A huszadik századi állapotáról többek között Krúdy Gyula írt sokat, aki visszajáró vendég volt a Várhegy, Naphegy és Gellért-hegy által határolt terület kocsmáiban.
“Nem kell komolyan venni az életet, csak a jó bort kell mindig keresni” – állította egy bizonyos Szépvadászné az író 1929-es novellájában, a karakter ugyanis pontosan tudta, hol érdemes fogyasztani a Tabánban. Akkoriban a városrészt még a párizsi bohém negyedhez, a Montmartre-hoz hasonlították, erre ma már csak egy-két épület és a nosztalgiát idéző utcalámpák emlékeztetnek. A környéken sétálgatva azt találgattam, honnan eredhet a Tabán elnevezés, és csak arra tudtam gondolni, hogy úgy hangzik, mintha a platán és a tabak szavakat gyúrta volna egybe valaki. Természetesen nem erről van szó, pedig szépen összefoglalná a szórakozónegyedből lett közpark történetét.