„Régimódi neveltetésem folytán meg sem fordult a fejemben, hogy egy nap arra utasítanak, öljek meg egy nőt”

Az író halálával a hattyúdalát belengheti a misztikum, műve megítélését elkerülheti a tárgyilagosság. Kivált megtörténhet mindez, hogyha a halál váratlan, és az œuvre vízjele a rejtély, a titok, a kétértelműség, a homály, az erkölcsi bonyolultság. Javier Marías tavaly szeptemberben hunyt el a koronavírus szövődményeként kialakult tüdőgyulladásban, hetvenegyedik születésnapja előtt kilenc nappal. A spanyol kortárs irodalom legrangosabb alakjának negyvennégy nyelvre átültetett munkáiból kilencmillió példány kelt el.

Tizenhat regényéből hatot, három novelláskötetéből egyet adtak ki magyarul. Az előbbiek közül mesteri a világhírt meghozó, 1992-es A szívem fehér, az 1994-es Holnap a csatában gondolj rám, a 2011-es Beleszerelmesedések, a 2014-es Rossz kezdet és a 2017-es Berta Isla. A Jelenkornál tavasszal megjelent utolsó könyvét, a Tomás Nevinson című, 2021-es regényt karanténban írta, Olympia Carrera de Luxe márkájú villanyírógépén. Ezt a típust használta közel harminc évig. Nem volt számítógépe, okostelefonja, mobilja, csak távbeszélő és faxkészüléke.

Sok évig volt az irodalmi Nobel-díj várományosa, elutasította az állami kitüntetéseket. Állandó témái: az igazságkeresés és -szolgáltatás, a (kollektív) bűn, az áldozatszerepre nevelt/manipulált tömeg, felejtés és emlékezés, múltba révedés, a történelmi ismeret hiánya, spionkodás, árulás, halál, eltökélt szerelem, házasság. Öntörvényű volt, független, láncdohányos, és lábfetisiszta. A talán és a hátha világában mozogva maradt hajlíthatatlan.

Cikkünk az idei irodalmi Nobel-díjasról:

Nem akart drámát írni, de írattak vele, aztán jött a világhír és a Nobel-díj - Jon Fosse portréja

Egyszerű történetek, zeneműre emlékeztető elbeszélőmód, lélegzetelállító távlat - így jellemzi írásában Kun Árpád író a 64 éves, irodalmi Nobel-díjas norvég Jon Fosse világát. Regényeit Dobos Éva fordításában a Pesti Kalligram adja ki.