Vakarják a fejüket a törvényhozók: tiltsák, tűrjék vagy támogassák a mesterséges intelligenciát?

Bár az emberek többsége az elmúlt egy-két évben diadalmenetet befutó szöveg- és képgeneráló szoftverekkel azonosítja a mesterséges intelligenciát (MI), jóval több forog kockán, mint hogy egy gimnazista vajon öt év múlva is megírathatja-e a ChatGPT-vel a házi feladatát. Persze a generatív MI önmagában is forradalmi változásokat indított be, a gépi tanulást olyan területeken is haszonnal lehet alkalmazni, mint az ipari automatizáció, a közbiztonság vagy a hadiipar. Azonban a nagyhatalmak gyakorlatilag mind másként vélekednek a kérdésről. Az EU elsődlegesen szabályozási kérdésként tekint rá, az Egyesült Államok inkább kivár, Kína járja a maga öntörvényű (és antidemokratikus) útját, Oroszország pedig gondosan titkolja, merrefelé tartanak a fejlesztései. Ha nem sikerül nemzetközi szinten megállapodni egy alapvető szabályozásban, minden esély megvan arra, hogy új típusú „fegyverkezési” verseny induljon el a vezető országok között.

A végkifejlet hasonló lehet a hidegháborús korszak fegyverkezési lázához, amikor minden, közepesnél nagyobb hatalom atomfegyverre akart szert tenni. Az első nukleáris leszerelési egyezményt azonban csak 1970-ben, 25 évvel a hirosimai és nagaszaki bombázás után írták alá. „A nemzetközi közösség ekkorra ismerte fel, hogy az atomfegyverek katasztrófához vezethetnek” – mondja Shabbi S. Khan, a bostoni Foley&Lardner ügyvédi iroda szabadalmi ügyekkel és MI-vel foglalkozó partnere. A párhuzam nem véletlen: szerinte a generatív MI is magában hordozza a katasztrófa lehetőségét. Ám mivel a folyamat még gyerekcipőben jár, inkább az a kérdés: az előtt vagy az után kell-e szabályozni az MI-t, hogy a súlyosabb problémák a felszínre buknának? Khan szerint az MI-t érintő regulációnak egyensúlyban kell lennie. A laza szabályozás lehetőséget nyit a gyors fejlődésnek és a befektetéseknek, de nagy kockázatokkal jár a társadalom számára. Az MI-alapú rendszerek rengeteg energiát fogyasztanak, míg az ellenőrizetlenül piacra dobott, az MI segítségével fejlesztett gyógyszerek komoly egészségügyi rizikóval járhatnak. Ezzel szemben a túl szigorú törvények megfojtják a fejlődést, és óriási bürokratikus terhet raknak a rendszerre. Bár a fejlesztés biztonságosabb lesz, a kockázati tőke el fogja kerülni a területet, mert lassú a befektetés megtérülése. Egy másik fontos elméleti kérdés, hogy mivel az MI rengeteg iparágra van hatással, egyetlen szabályozással kell-e az összeset lefedni, vagy szektoronként eltérő törvényeket kell hozni. Az előbbivel az a probléma, hogy nehéz összefésülni például az egészségügyi és a nagyipari szereplők igényeit, az utóbbi esetén pedig minden területre külön jogszabályt kell alkotni.