Al Capone bendzsózott és csicska volt a világ legbrutálisabb börtönében – 90 éve alapították az Alcatrazt
Csak a legördögibb bűnözők érdemelték ki, hogy a legördögibb börtönben, a legszigorúbb rezsimben bűnhődjenek. Egy kopár sziklán az óceánban, ahonnan senkinek sem sikerült megszökni. Vagy talán mégis. Híres gengszterek, sokszoros gyilkosok sorának sorsa volt az Alcatraz, Al Caponéval az élükön. Az Alcatraz volt az USA válasza a húszas-harmincas évek nagy bűnözési hullámára. A fogva tartás humanizálása zárta le a 90 évvel ezelőtt, 1933. október 12-én megalapított szövetségi börtön történetét.
A régi spanyol nyelvben a pelikánt hívták alcatraznak. Az ott honos barna pelikánokról nevezték el a San Francisco partjaitól 2 kilométerre fekvő, 9 hektáros szigetet Alcatraznak, amelyet később Ördög-szigetnek is neveztek.
A spanyol uralom idején csak néhány kisebb épületet emeltek a szigeten. 1846-ban még a mexikói kormányzó adta oda a sziklát egyik barátjának, hogy világítótornyot építsen rá. De éppen akkor kitört a mexikói-amerikai háború, amelynek végén 1848-ban az Egyesült Államoké lett Kalifornia (is).
1850-ben Millard Filmore elnök elrendelte a stratégiai fontosságú sziget lefoglalását katonai célokra. Felépült a világítótorony (a legrégibb ma is működő világítótorony az USA nyugati partvidékén) és a katonai erődítmény, amelyet katonai börtön céljaira is felhasználtak. A polgárháború idején a déliek támogatóit, hadifoglyokat, kalózokat tartottak itt fogva.
Az erődítmény egészen a szövetségi börtön megalapításáig működött katonai börtönként. Az Új Előre című Amerikában megjelenő kommunista lap például arról tudósított 1925. július 8-án, hogy az Alcatrazba szállították „Paul Crouch és Walter Trumbull elvtársakat”, két fiatal katonát, akiket „kommunista szövetség alakítása” miatt ítélt el a hadbíróság.
Az alkoholtilalom által hatalmasra növelt szeszcsempész ágazat a húszas években óriási bűnözési hullámot indított el, amelyet még magasabbra emelt a világgazdasági válság. A bűnüldözés alacsony hatékonysága hozzájárult az önbíráskodás terjedéséhez és a lincselések elszaporodásához. J. Edgar Hoover kinevezésével új korszak kezdődött az amerikai bűnüldözés történetében. 1932-ben megalakult a tudományos bűnüldözést megalapozó intézet, megerősödött a bűnüldözés szövetségi szintje. A legveszélyesebb bűnözők gyakorta megszöktek a börtönökből, a bűnszövetkezetek vezetői, a maffiák főnökei a börtönökből is irányítani tudták a szervezeteiket.