Orbán, Hszi, Erdogan és a többiek, diktátorok a 21. században - 3. rész: Diktátorok új szabálykönyve
10 perc
2023.09.23. 17:00
Hogyan tartja hatalmon a diktátorok legújabb generációját az információ manipulálása, valamint a demokrácia színlelése? Hitler, Sztálin és Mao az erőszakot, a félelmet, és az ideológiát hívták segítségül egyeduralmuk fenntartásához. Manapság azonban a tekintélyelvűség fogalmát médiatudatos „erős emberek” alakítják, akik a szavak és az érdekeiket szolgáló hírmagyarázatok mesterei. Az olyan politikusok, mint Jair Bolsonaro, Recep Tayyip Erdogan, Hszi Csin-ping és Orbán Viktor az információ torzításával és a demokratikus formák kijátszásával gyakorolják hatalmukat az állampolgáraik felett. Szergej Gurijev és Daniel Treisman könyve a tekintélyelvűség új formáját írja le, miközben bemutatja a spindiktátorok felemelkedését és hatékony módszereit. A kötetet, melyből több részletet is közlünk, a HVG Könyvek adja ki.
Az 1990-es évek végére sok diktátor vette az adást. Természetesen nem mindegyikük: az olyan régimódi gazemberek, mint Szaddám Huszein és Kim Dzsongil, még mindig terrorizálták az állampolgáraikat. Polgárháborúk vagy etnikai zavargások idején még a viszonylag modern erős emberek is egyre kegyetlenebbek lettek. Ugyanakkor sokan kezdtek kifinomultabb módszerekhez folyamodni; némelyek a félelemdiktátorok úttörőinek egyes technikáit cizellálták. Mások azonban a spindiktatúrák újdonsült nagymestereitől lestek el különböző fogásokat.
Másként gondolkodók letartóztatása nem politikai bűncselekményekért. Nicolae Ceaușescu heurékapillanatára 1967 őszén került sor. „Leleményességgel és kreativitással – mondta a román vezető a biztonsági főnökének – számtalan módszert találhatunk arra, hogy megszabaduljunk a politikai bűnözőktől anélkül, hogy lehetőséget adnánk a nyugati médiának a károgásra. Letartóztathatjuk őket mint sikkasztókat vagy spekulánsokat, megvádolhatjuk őket szakmai kötelességeik elhanyagolásával, vagy bármivel, ami a legjobban illik az adott esethez. Miután valaki a rács mögé kerül, önökön a sor.” A börtönben ugyanúgy „történhetnek balesetek”, mint bárhol máshol – tette hozzá Ceaușescu.
Azóta számos diktátor bebizonyította, milyen „leleményes és kreatív” tud lenni. A kazah Nazarbajev pénzmosásért és fiatalkorúak megerőszakolásáért tartóztattatott le újságírókat. Egyik politikai riválisát korrupcióval és fegyverbirtoklással vádolta meg. Oroszországban az ellenzék vezetőjeként ismert Alekszej Navalnij állítólagos bűnei közé tartozik a sikkasztás fakitermeléssel és kozmetikai cikkekkel foglalkozó vállalatok büdzséjéből, és az illegális jávorantilop-vadászat. Egy másik ellenzéki politikust azért tartóztattak le, mert nyilvános helyen káromkodott.
Törökországban Erdoğan bebörtönzött egy vezető kurd politikust, amiért „hamisított orvosi jelentéssel próbálta elkerülni a katonai szolgálatot”. A leginkább „leleményes és kreatív” vezetők olyan bűncselekményeket is koholnak, amelyeknek egyrészt nincs közük a politikához, másrészt kifejezetten rossz a megítélésük. A szexuális vétségek általában jól beválnak, különösen akkor, amikor pletykákkal készítik elő őket. Ha a katonai szolgálat elkerülésével vádolnak meg valakit, mint azt Erdoğan is tette, az áldozat gyávának tűnik. A tisztességesnek ismert szereplő pedig korrupcióval vádolva az álszentség benyomását kelti.