Budapesti fura szerzetek: Hazafi Veray János, a rossz versekkel házaló népi költőceleb
8 perc
2023.09.22. 17:45
A századfordulós korszak jellegzetes pesti figurája volt, magát a haza vándor lantosának nevezve járta az országot, ahol csődület volt, ő menten ott termett kifent, szénfekete bajszával, pörge darutollas kalpagjával, zsinóros magyar ruhájával és pár picula reményében szavalta rendületlenül az olykor tényleg kacagtató „megrovásos kalandjait”.
Az 1870-es években a Szatmár vármegyei Nagykárolyban élt egy postás, vagyis, ahogyan a korszakban mondták, sürgönykihordó. Veray János volt a neve, de mindenki csak Jánoskának hívta. Jánoskának szokása volt, hogy a leveleket esetlen versikék kíséretében kézbesítette, ha idősebb asszonynak szólt a küldemény, hát rímekbe szedve figyelmeztette, hogy a pletykálkodásból nem származik semmi haszna, ha pedig fiatal lány volt címzett, akkor arról biztosította, hogy a levél feladója egész biztosan és őszinte szívvel szereti.
Kedvelték is Veray Jánost a nem túl kifinomult, de hol tréfás, hol csak vidám verseiért, olyannyira, hogy a Borsszem Jankó (korabeli, kormánypárti élclap, amit a baloldali ellenzék által futtatott Bolond Miska és Üstökös élclapok ellensúlyozásaként alapíttatott meg Andrássy Gyula) is közölni kezdte őket. Veraynak 1876-tól kezdve egészen biztosan bevétele is volt a verseiből, ugyanis a Honnak egy ebből az évből való számában már benne van, hogy mint nagykárolyi sürgönykihordó a versei jövedelméből adakozott négy forint húsz krajcárt a tiszai árvízkárosultak megsegítésére.
1879-ben pedig már 10 forintot adományozott a szegedi nagy árvíz károsultjainak számára. Ez akkoriban, ha nem is számított egy vagyonnak, de adományként viszonylag jelentős összeg volt, ezért történhetett meg az, hogy Veray a pénzt személyesen Thaisz Elek rendőrkapitány kezeibe tette le.
A botcsinálta költő ekkoriban már nem is Nagykárolyban élt, hanem Budapesten és fatári őrként tartotta fenn magát. A fatári őr az eladásra szánt nagy mennyiségben tárolt tüzelőfát vigyázta, azaz hősünknek épp az volt a munkája ekkoriban, mint a Pál utcai fiúkban a grundot őrző szlovák Janónak.