Szergej Geraszimov ukrán író: "Gyűlöljük és megvetjük a moszkvai hordát"

HVG: Tavaly júliusban, a Harkivi napló magyarországi megjelenésekor a lapunknak adott interjúját ezzel zárta: „Már a második részt is befejeztem, pontosabban majdnem, mert még mindig nem tudom, hova tegyem a pontot.” Megtalálta a helyét, elkészült a folytatás?

Szergej Geraszimov: Befejeztem, de most úgy tűnik, a háború soha nem ér véget, ezért kellett elkezdenem a harmadik részt. Attól tartok, addig fogom írni, amíg vastagabb lesz, mint a Háború és béke. Továbbra is azokról írok, amik nap mint nap megesnek, meglepnek, még akkor is, ha lehetetlennek tűnnek. A második rész kicsit személyesebb lett, mint az első.

Megidézem azokat az eseményeket, amelyek a múltban történtek velem, és árnyékot vetnek a jelenre. A harmadik részben megpróbálok elfogulatlanabb lenni. Leírom például, mit látok Szaltivka (Harkiv északkeleti lakónegyede) elpusztult vagy súlyosan megrongálódott területein, milyenek a rakétatámadásokat túlélő város mindennapjai. Írok azokról az emberekről, akikkel találkozom, az ő történeteikről. A Neuer Zürcher Zeitung svájci napilap részleteket is közöl ezekből.

HVG: Mi javult és mi romlott az utóbbi egy évben a harkiviak életében?

Sz. G. : Talán különösen hangzik, de valamivel biztonságosabb az élet. Bár naponta hullanak a városra S–300-as rakéták, és időről időre felrobbannak drónok, de mivel az oroszok most inkább az infrastruktúrát veszik célba, talán kevesebb a civil áldozat. Persze minden egyes rakéta emberek tucatjait ölheti meg, ezért mindig rémisztő, amikor egy-egy betalál vagy megremegteti a házunkat. Hogy mi romlott?

Szerintem távolabb került az esélye annak, hogy győzhetünk, a messzi jövőbe. Az oroszok addig harcolnak, amíg az utolsó ukránt el nem pusztítják.