Budapesti fura szerzetek: Sértő Kálmán, a magyar Villon, aki a nyilasok háziköltőjeként végezte
12 perc
2023.08.11. 17:25
A népi mozgalom ígéretes parasztpoétát látott benne, támogatói között ott volt Féja Géza, Illyés Gyula, de az urbánus mecénás Hatvany báró is pártfogolta, ám ünnepelt költő csak a nyilasok között lehetett. Sértő Kálmán meg leginkább dicsőségre vágyott, ami azonban kérészéletűnek bizonyult, a politikai eltévelyedéséért pedig száműzték a magyar irodalmi panteonból.
A 30-as évek elejének Magyarországán a politika és az irodalom gyakran kéz a kézben járt, szinte valamennyi komolyabb pártnak voltak saját, de legalábbis szimpatizáns poétái. Ilyen szimpatizáns költő volt az akkoriban szombathelyi illetőségű Bárdosi Németh János is, aki a Szabadság című hetilapban publikálta a verseit.
A lap főszerkesztője a fajvédőkkel nem rég szakító és Nemzeti Radikális Párt néven új platformot létrehozó Bajcsy-Zsilinszky Endre volt. (A nemzeti radikalizmus lényegében Bajcsy-Zsilinszky saját politikai vízióját jelentette, ami egyszerre tagadta meg a kapitalizmust meg a szocializmust, és egy az olasz fasizmus felé közeledő, középosztályközpontú, hivatásrendiségen alapuló „alkotmányos nemzeti királyságot” jelentett.)
Bárdosi Némethben felmerült az ötlet, hogy az új pártot és annak rendíthetetlen vezérét egy irodalmi est keretében mutassák be a Vas vármegyei művelt közönségnek. Eredetileg Illyés Gyula kísérte volna el Zsilinszkyt az útra, ám ő az utolsó pillanatban lemondta a szereplést így egy Budapesten élő, „nemrégiben felfedezett ifjú paraszt-költő”, Sértő Kálmán ugrott be helyette.
A váltás azért is volt emlékezetes Bárdosi Németh János számára, mivel az előadás napját, 1934. január 14-ét Sértő Kálmán városnézéssel kezdte, ami nála egyet jelentett egy szombathelyi kocsmatúrával, és dél környékén már alaposan elázva ismertette a meglepett Bárdosi Némethnek, hogy milyen típusú verseket tervez elmondani az este.
Sértő előbb megnyugtatta az egyre inkább aggodalmakkal terhelt főszervezőt, hogy az állapotával ne törődjön, ő ilyenkor tud a legjobban az angyalok nyelvén beszélni, majd az angyalkórus szokásaitól némileg eltérően egy olyan versét vezette elő, amelyben arra biztatta olvasóit, hogy akasszák fel a grófokat a püspökök beleire.
Amikor Bárdosi Németh szelíden megpróbálta rábeszélni a részeg költőt, hogy az est jellegéhez talán valamivel finomabb hangvételű művek illenének, Sértő cenzúrát kiáltott, és nem volt hajlandó tágítani, majd magának Bajcsy-Zsilinszky Endrének kellett közbelépnie, hogy elkerüljék a botrányt.
Sértő pedig a politikusnak megígérte, hogy csak „ibolyákról és violákról” fog verselni. Így is tett végül, ennek és Bajcsy-Zsilinszky keményen németellenes beszédének hatására sikerrel zárult az este.
A szerelmes béreslegény
Hosszú és nem mindennapi út vezetett a baranyai falucskából a szombathelyi városi elit kíváncsi szemei elé, aminek első lépését Sértő Kálmán 1910-ben tette meg, ugyanis ekkor jött a világra a Siklós melletti Bissén. A későbbi költő apja uradalmi béres volt, és a család nagy nyomorban élt. A kis Kálmán mindössze öt elemit végzett, mielőtt 13 éves korától kezdve napszámba kezdett járni, viszont kilencévesen már verselt, és bizony az alkohollal is megismerkedett.