Többszörösen vesztésre áll a kormány a jogállamisági eljárásban – Demokráciát a pénzünkért, 11. rész

Öt éve javasolta az Európai Bizottság, amelynek akkor még Jean-Claude Juncker volt az elnöke, hogy legyen egy úgynevezett jogállamisági mechanizmusa az EU-nak, amely arra szolgál, hogy az unió pénzügyi érdekeit megvédje. Akkor még saját pártja, az Európai Néppárt képviselői is feleslegesnek, időszerűtlennek nevezték ezt a javaslatot. Aztán eltelt öt év, mára a Néppárt a leghangosabb támogatók között van. A Fidesz öt éve még a Néppárt tagja volt, aztán először belülről próbálta megváltoztatni, most már kívülről baloldalizza az EU legnagyobb keresztény-konzervatív pártközösségét.

De hogyan jutottunk el odáig, hogy egy pár éve még lehurrogott javaslat miatt Magyarország ma nem jut az EU-pénzekhez? Pusztán arról van szó, hogy volt egy nem vagy rosszul szabályozott terület az EU jogrendjében? Vagy pedig a politika megadta a magyar kormányra a kilövési engedélyt? Természetesen mindkettőben van igazság, a magyarázat pedig valahol a kettő egymást kiegészítő keverékében keresendő. Bár jogszabályokról, jogértelmezésről és jogalkalmazásról beszélünk, politikai döntések kellenek és kellettek ahhoz, hogy a jelenlegi formában működjön a jogállamisági eljárás - melynek a hivatalos neve egyébként: az uniós költségvetés védelmét szolgáló általános feltételrendszer.

Elemzésünkben először bemutatjuk, milyen elvek alapján készült a jogszabály, aztán végigmegyünk az elfogadásához vezető úton, majd pedig azt vizsgáljuk meg, hogyan működik-e a szabályozás. Két szakértőt kértünk segítségül: Hegedűs Dániel politológust, a Német Marshall Alap főmunkatársát és John Morijnt, a hollandiai Groningeni Egyetem Jogi Karának tanszékvezetőjét.