Gálvölgyi 75 – Hivatásos rajongó: színházról szubjektíven Gálvölgyi Jánossal, 9. rész: Darvas Iván

Sorozatunkat kedélyes-ráérős családi beszélgetések inspirálták, innen a riporter és alanya közötti tegeződés. Gálvölgyi otthon is rendszeresen anekdotázik színházról, színészekről, előadásokról, haknikról, Kövesdi Péter pedig már régen fejébe vette, hogy ezeket a beszélgetéseket közkinccsé kellene tenni.

A HVG felkérésére, ha nem is az otthoni vacsoraasztalnál, de bepillantást engednek ezekbe a csevegésekbe, majdnem úgy, ahogy azok egyébként is folynak: elharapott mondatfoszlányokkal, kicsit kusza természetességgel, néha szomorúan, de legtöbbször inkább nevetve.

Sugárzó eleganciájú és műveltségű polihisztor volt Darvas, nem egyszerűen „csak” egy kivételes képességű színész. Az '56 utáni kényszerű pauza sem törte meg, de a legfontosabb titkait még a barátainak is „túl önző" volt kiadni. Vajon hiteles-e, ha egy láncdohányos a dohányzás ártalmairól monologizál, és a színészetben fontosabb-e a tehetségnél a jó tüdő és a jó láb?