Para-Kovács Imre: A nemzet fia

Türkmenisztánban nem diktatúra van, hanem illiberális demokrácia, egyes beszámolók szerint a megvalósult félholdas kereszténydemokrácia, úgy is mint a nemzeti együttműködés rendszere letisztult formában. Ami nyilván az átmosott agyú, nemváltásból nemváltásba tántorgó nyugati szemlélő elhamarkodott ítélete szerint tomboló autokrácia, Észak-Korea II., személyi kultusz és totális jogfosztottság, de mi, félázsiaiak pontosan tudjuk, hogy azon szerencsés népek, amelyek nem találkoztak a felvilágosodás rombolásával, sokkal könnyebben valósítják meg a családbarát mélyalmos nemzetállamot, mint azok, amelyek keresztülmentek a tudásalapú köztársaságok sanyarú korszakán. Mi tehát látjuk a valóra vált álmot Türkmenisztán hétköznapjaiban.

Ráadásul nemzedékekre visszamenő a gyakorlatuk, elég talán csak az 1991-es függetlenséget követően hatalomra került utolsó első titkárra gondolni, aki egyszer arra ébredt, hogy átnevezi a hónapokat – a január természetesen az ő pozíciójának (Türkménbasi) nevét viselte, az április az édesanyjáét (Gurbansoltan), a szeptember pedig a könyvének címét (Ruhnama), miután természetesen már meteoritot, repülőteret és várost nevezett el magáról.