Bojár Gábor: Huxit – elkezdődött a végjáték

„Brüsszel tönkreteszi a magyar családokat”, hangzott el a szokásos pénteki Orbán Viktor rádióinterjúban. Nehéz már szintet lépni az évek óta megszokott brüsszelezésben, de a felfüggesztett támogatásokért folytatott (látszólagos) küzdelem fényében és súlyos gazdasági visszaesés küszöbén ez a mondat számomra azt üzeni, hogy kilépés ügyben megkezdődött a végjáték.

2016-ban ezen az oldalon jelent meg a Brexit után Huxit címmel Orbán Viktor kilépési szándékáról szóló írásom. Ezzel a véleményemmel akkor is, és utána is sokáig szinte minden barátom vitatkozott, mondván, hogy uniós pénzek nélkül mivel hizlalná családját és udvartartását (értem ez utóbbi alatt a NER-lovagok népes körét), és mivel etetné szavazóinak többségét. Fontos ellenérv volt az is, hogy a Nyugattal szemben egyre látványosabban előnyben részesített szövetségesek, Oroszország és a Kína számára is csak akkor jelentünk értéket, ha belülről bomlasztjuk az Uniót. Ezek az érvek logikusak, de nem győztek meg, és ma már egyre kevésbé vagyok egyedül a kilépési szándékról azóta is több fórumon hangoztatott véleményemmel.

Szeretek a velem nem azonos értékrendet valló politikai ellenvéleményekkel vitatkozni (inkább, mint egyetértő barátaimmal), ezért örömmel fogadtam a jobboldali beállítottságú fiatalok számára rendezett Tranzit nevű konferenciasorozat egyik 2017-ben tartott rendezvényére szóló meghívást, ahol hangot adhattam véleményemnek. Fő érvem az volt, hogy a 2015-ös menekültválság idején mi másra szolgált az illegális migrációval szembeni (egyébként teljesen jogos és indokolt) küzdelem látványosan Brüsszel-ellenes propagandája. Hiszen a schengeni külső határok védelme az illegális migrációval szemben – ha szükséges, akár kerítéssel is – nemcsak megengedett, de elvárás is az Unió részéről. Mire való akkor ennek kapcsán ez a Brüsszel-ellenes kampány?

Vitapartnerem Szájer József volt, aki erre csak annyit mondott, hogy a Fidesz – szemben más pártokkal – politikájához tömegtámogatást is igyekszik szerezni. Bár ő ezt a migráció elleni harcra értette, ám ehhez nem kell kampány, senki nem támogatja az illegális migrációt. Ez csak a kilépéshez kellene, de az intenzív brüsszelezés ellenére a magyarok többsége egyelőre még mindig Nyugat-párti, bár a propaganda nem teljesen hatástalan. Az EU tagságot korábban támogató 70-80% mára már 60% körülire csökkent.

Orbán őszintén be is vallja preferenciáját. Amikor az egykori (tehát még nyíltan szélsőjobbos) Jobbik a kilépés mellett kampányolt, akkor Orbán azt találta mondani, hogy a Jobbik és Fidesz az a különbség, hogy a Fidesz nem szeretne kilépni, „mert a tagság Magyarország gazdasági érdeke”. Ezen kizárólag a bejövő támogatásokat értette, hiszen hozzá is tette, hogy ha majd egyszer nettó befizetővé válunk, „akkor el kell gondolkoznunk a tagság értelmén”. Tehát

Orbán a tagság értelmén semmiképp sem az értékközösséget, az Unió alapját jelentő „emberek, eszmék és a tőke szabad áramlását” érti, de még a gazdasági előnyök között sem az egységes piachoz való szabad hozzáférést, hanem csak és kizárólag azt, hogy mennyi pénzt kapunk onnan.

Illetve ezt is csak azért, mert mérései megmutatták, hogy az uniópárti többség is főleg ezért uniópárti. (Csak zárójelben említem, hogy ebben nemcsak a Fidesz a bűnös, a belépéskor regnáló baloldali kormány is erre helyezte a hangsúlyt.)

Nagy Iván László: A legszomorúbb barakk

Csatlósállam maradtunk, csak már vidámság és jólét nélkül. Orbán Viktor szombaton 13 év legelkeserítőbb beszédét mondta, amelyben egy olyan országot mutatott be, ahol nincs minek örülni, csak mások keserűségének, és bárki más megdögölhet, csak minket hagyjanak békén. Ez az ő Magyarországa. Vélemény.

A kilépési terv legerősebb bizonyítékát most abban látom, hogy nekem nagyon úgy tűnik, Orbán lemondani készül a visszatartott pénzektől. Mindeddig számíthatott arra, hogy néhány látványos Patyomkin-kompromisszummal megelégszik a Bizottság, jól tudva, hogy ők is úgy működnek, mint szinte minden kormányapparátus, azaz, a befolyásukat azzal mérik, hogy mennyi pénz felett rendelkeznek, és ha nem tudják elkölteni az uniós adófizetők rájuk bízott pénzét, akkor jövőre kevesebbet kaphatnak. De úgy tűnik ennek most vége, a nettó befizető országok adófizetői nem tolerálják tovább, hogy látszatdemokráciákat finanszírozzanak, és választott EU parlamenti képviselőik révén erre igyekeznek kényszeríteni a Bizottságot is.

Úgy tűnik, Orbán ezt már látja, és a pénzekről le is mondott, hiszen most már direkt provokál.

Csak a legutóbbi példa: Ha már szabadon engedjük a zömében szerb, román és ukrán állampolgárságú embercsempészeket, akkor miért nem hazájukba toloncoljuk őket vissza, ahogyan ez természetes lenne, miért hagyjuk (sőt, ösztönözzük) hogy ehelyett nyugati irányban távozzanak. Számtalan más, kevésbé nyílt provokációt is említhetnék, melyek egyetlen vélhető célja, hogy ne kapjuk meg azt a pénzt. Ugyanis a tartósan magas infláció és gazdasági visszaesés akkor is elkerülhetetlen lenne, ha megjönnének a felfüggesztett pénzek, de ezek nélkül mindez az Unióra fogható. Lásd például „szankciós infláció” felirattal ellátott, bombákkal díszített plakátokat, miközben a számunkra is fájdalmas szankciók többsége alól felmentést kaptunk. És ha a „magyarokat gyűlölő” nyugatiak végleg nem adják ide azt a pénzt, akkor végre a kilépés áhított támogatása is meglesz.

Kocsis Györgyi: Rejtelmes szigetek

Miért ne indulhatna Magyarország EU-tagságát ellenző, azaz Huxit-hívő politikus az EP-választáson? A britek sztorija, a Brexithez vezető út példa erre. Ők mára már belátták, Nagy-Britannia ráfaragott a kilépésre, de mi lesz a magyar uniós tagsággal? Vélemény.

Felmerül persze a kérdés, hogy tulajdonképpen miért is húz Orbán nyugat helyett keletre. Arra a keletre, ahonnan legfeljebb drága hitelek remélhetők (az is csak súlyos befolyásért cserébe), de olyan ingyen támogatás, amit az Uniótól kaphatnánk, olyan biztosan nem. Sokan azt sejtik, hogy Putyin valamivel zsarolja Orbánt, azt az Orbánt, aki hatalomra kerülése előtt még hangosan óvott az orosz befolyástól (lásd például a Fidesz 19. születésnapján 2007-ben elmondott beszédét). Én másban látom az okot. Orbán 2002-es bukását váratlan sokként élte meg, és ebből megértett valamit. A nyugati típusú demokrácia lényege ugyanis az, hogy egy demokratikus rendszerben a kormány mindig leváltható, még akkor is, ha adott esetben viszonylag jól kormányzott (amiről persze Orbán meg volt győződve).

Orbán nem tudja elfogadni a demokráciának ezt az alapvető, számára igazságtalannak tűnő velejáróját, a leválthatóságot.

Ezt a gazdasági életből vett analógiával próbálom megmutatni, azt a világot jobban ismerem. A gazdaságban a monopóliumok létrejöttét akkor is meg kell előzni, ha bizonyos esetekben egy monopólium jó terméket vagy jó szolgáltatást kínál, de piacvezető helyzetével visszaélve kizárni igyekszik a további versenyt. Sok ilyen példát ismerek, de jól működő piacgazdaságokban a monopóliumellenes törvények ezt igyekeznek szankcionálni. Az pedig nyilván nem lenne szerencsés, ha a monopóliumellenes törvényeket éppen a monopóliumok alkotnák meg. Lobbiznak érte, sokszor nem is eredménytelenül, de olyan eset elképzelhetetlen, hogy nyíltan ők alkossák meg a vonatkozó törvényeket.

Az analógiát folytatva, Magyarországon pont ez történt, amikor a Fidesz kétharmados törvényhozó hatalmánál fogva egyedül hozott új választási rendszert és alkotmányt. Ezt az EU explicit nem kifogásolta (az alapszerződés erre nem ad lehetőséget), de az ezzel történt látványos visszaéléseket nem tudják tovább tolerálni a fejlett nyugati demokráciák adófizetői. A nyugati típusú demokráciákban, bármilyen eredményes is legyen egy kormány, ritkán látunk vezetőket olyan sokáig hatalmon maradni, mint például mostanában Oroszországban, Törökországban vagy akár Kínában. És ez utóbbi minta Orbán egyéniségének jobban fekszik, mint az Unió által elvárt (szerinte hanyatló) nyugati minta.

A szerző vállalkozó

Borítóképünkön Orbán Viktor magyar miniszterelnök az uniós csúcstalálkozóra az EU brüsszeli székhelyére érkezik 2023. március 23-án / fotó: AFP / Ludovic Marin

A hvg360 tartalma, így a fenti cikk is, olyan érték, ami nem jöhetett volna létre a te előfizetésed nélkül. Ha tetszett az írásunk, akkor oszd meg a minőségi újságírás élményét szeretteiddel is, és ajándékozz hvg360-előfizetést!