Füzesi Attila milliárdos, aki egy falusi iskolában tanít, és három gyereket elvitt a dubai világkiállításra is

HVG: Kifogyott az üzleti ötletekből, hogy elment tanítani egy vidéki általános iskolába?

Füzesi Attila: Tele vagyok ötletekkel, öt-hat évente új dologba kezdek, az a nehéz, amikor mérlegelni kell, mibe érdemes beletenni az energiát. A szervezés, a létrehozás érdekel, amikor érzem, hogy nem tudom száz százalékig beletenni magam, váltok.

Számomra a tanítás is vállalkozás. Ajándékba kaptam a gyerekeimtől, hogy a helyi iskolában adjak történelemórát, mert soha nem használtam a diplomámat, nem is volt honosítva. Akkor mondtam, jó, de csináljuk rendesen. Elmentem óraadónak. Élvezem, hogy gyerekekkel foglalkozom, hogy visszajelzéseket kapok tőlük.

HVG: De segít ez azon, hogy közben épp összeomlóban van az oktatási rendszer?

F. A.: Létrehoztam egy alapítványt, vettünk új számítógépeket és iskolabuszt, az önrészt én álltam. A cél, hogy minden gyerek tanuljon meg jól angolul.

Az alapítvány állja a nyelvtanárok, köztük az anyanyelvi oktatók fizetését, a saját lányom is tanít. A program végén megmérjük az eredményt. Én ezt tudom finanszírozni, megszervezni. Van véleményem az oktatásról, de most ennek a nyolcvan gyereknek a projektje az első, nem akarom veszélybe sodorni.

HVG: Nem volna igazságos, ha a többi kollégája fizetésére is rátenne egy kicsit?