A legnagyobb lehetett volna – 30 évvel ezelőtt szúrták hátba Szeles Mónikát

Az újvidéki Szeles Mónika 16 és fél éves volt, amikor a Roland Garros, a francia nyílt bajnokság döntőjében legyőzte a világelső Steffi Grafot és a legfiatalabb Grand Slam-győztes lett. A következő év márciusában, nem sokkal a tizenhetedik születésnapja után, szintén legfiatalabbként a világranglista élére került, és már több mint két éve ő volt a világelső, amikor a hátába szúrták a kést.

Az addigi kilenc Grand Slam-döntőjéből nyolcat megnyert, egyet veszített el – azt is irreális körülmények között. Háromszor Steffi Grafot, egyszer Martina Navratilovát verte meg a döntőkben.

Szeles Mónika Martina Navratilova ellen az 1991-es US Openen:

Öt éves korában ragadta meg az apja teniszütőjét, és attól kezdve el sem tudta engedni. Mivel nem jutott elégszer pályához, gyakorolt edzőjével, vagyis az apjával a szobában, az utcán, csapkodta a labdát a falhoz a szomszédok örömére. „Vagy nagyon jó emberek voltak a Balzac utca lakói, vagy nagyothallottak. Mert én reggel, még az iskola előtt mindig ott kezdtem a napot, és egy órán át ott voltam. És iskola után is rögtön oda mentem. Teniszpálya alig volt, és amúgy is foglalt volt. Előfordult, hogy csak éjfélre kaptunk időpontot. Ha sokszor foglalt volt, akkor a parkoló autók közé húzott hálót apu, ott játszottunk.” (Index, 2014. február 7.)

Gyerekütő nem volt, a nehéz felnőtt ütőhöz a két keze kellett. A balkezes kislány nem csak a fonákot, a tenyerest is két kézzel ütötte, ezzel egyedülálló – és egyedülállóan sikeres – stílust alakított ki.

Még alig látott el a háló fölött a csodagyerek, amikor a híre elterjedt a világban. A korosztályában sorra nyerte a világbajnoki címeket. Tíz éves korában már egyértelmű volt a szakmában, hogy ő a generációja legnagyobb ígérete.