Hullámzás csukott szemmel – beszélgetés Szalai Borbálával, a Light Art Museum Phantom Vision című kiállításának kurátorával
12 perc
2024.11.27. 18:20
2024.11.28. 08:40
A LAM harmadik kiállításában ismét hangsúlyt kapott a fény kettős természete, de ezúttal a művek többsége kifejezetten a hullám-természetre rezonál. A nem szokványos tárlat címe pedig egy másik központi rendezőelvre mutat rá: olyan látványokat kutat, melyek közvetelenül az agyban keletkeznek a retinális inger megkerülésével. A meditatív, kizökkentő és elgondolkodtató művekről – melyekre igazán érdemes időt szánni – a kiállítás egyik kurátorával, Szalai Borbálával beszélgettünk.
A 2022-ben, az egykori Hold utcai vásárcsarnok terében megnyílt egyedülálló, magánfinanszírozásból létrehozott intézmény a fény megfogalmazásának bemutatását tűzte ki célul: az itt látható munkák a tudomány, a technológia és a művészet határán helyezkednek el. A múzeum harmadik kiállításában egyrészt a fény hullámtermészete került középpontba, így legkézenfekvőbb párhuzamként a víz, a hang és az agy hullámai társultak a tematikához; a másik fő vonulat pedig a hologramszerű valósággal, a törékeny léttel, a mulandóság–állandóság filozófiai kérdéseivel foglalkozik. A rezgések, az energia művészi tematizálásán keresztül a művek eljuttatnak akár a spiritulitáshoz is, hiszen sok mű kifejezetten meditatív; ezt támasztja alá a szintén fontos szerepet kapó álomlátás, mely ugyancsak izgalmas határmezsgye az idegtudomány és a misztika vagy akár a mágia között. A kiállítás munkáit összefoglaló cím, a Phantom Vision, az a tudományosan leírható jelenség, amelynek során a látvány a szem érzékelő rendszerének kihagyásával is létrejön az agyban és a tudatban.
A mű: Mennyiben más ez a mostani kiállítás, mint a tavalyi, a Superluminal, melyet szintén ketten kuráltatok, Bencsik Barnabással?
Sz. B. : Azt hiszem, másodszorra picit bátrabbak lettünk. Az előző kiállítás kapcsán érkezett pozitív visszajelzések és magas látogatószám után most sokkal több konceptuális, nem csak látvány központú, keményebb témákat megfogalmazó munkát is beválogattunk. És szerintem a következőnél még bátrabbak leszünk.
A mű: A kiállítás pozicionálásánál a puszta érzéki látványosság és a komplexebb befogadást igénylő fényművészet kettősségének arányait rátok bízta a múzeum?
Sz. B. : Nem volt véletlen a LAM részéről, hogy két a képzőművészet területén dolgozó embert kért fel kurátornak, tehát evvel ők ki is nyilvánították abbéli szándékukat, hogy a kiállítás mindenképp mozduljon el a kortárs képzőművészet irányába úgy, hogy látványos művek (is) szerepelnek a kiállításon. Ugyanakkor ez egy profitorientált hely, ahol nagyon széles spektrumon mozog a közönség, különböző társadalmi rétegekből és korosztályból áll össze. Tehát inkább az volt kihívás számunkra, hogy jól határozzuk meg az egyensúlyt, hogy a kiállítás élvezetes élményt nyújtson ennek a sokszínű közegnek, és közben megfeleljen egy színvonalas kortárs kiállítás kritériumainak is.
A mű: Bencsik Barnabás egy időben Ludwig Múzeumot igazgatta, ami egy nagy intézmény; te inkább kisebb közegnek készítettél kiállításokat az Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesületben és a Trafó Galériában. Jelentett-e ez a léptékváltás nehézséget a számodra?
Sz. B. : Ilyen léptékű tapasztalatom valóban nem volt, de ezt kevésbé mondanám nehézségnek, inkább izgalmas lehetőségnek. Mivel inkább a nonprofit szegmensben mozgok otthonosan, és olyan kiállításokat szervezek, amelyeknél nagyjából tudni lehet, hogy ki lesz a közönsége, és ők el is jönnek megnézni; az újszerű feladatot az jelentette, hogy hogyan lehet megszólítani olyanokat, akik nem járnak kortásművészeti kiállításokra.
A mű: Dolgoztatok máskor is együtt Barnával?
Sz. B. : Részt vettünk közös projektekben, de a LAM-os együttműködést megelőzően ennyire szorosan nem dolgoztunk együtt, ami pedig szerintem nagyon jól sikerült. Mivel mindketten a kortárs képzőművészet területén mozgunk, ott volt már egy bizonyos tudásunk – ami nem teljesen fedte le egymáséit, tehát tudtunk új művészeket és műveket is mutatni egymásnak. Volt egy másik terület; az ún. látványipar, olyan alkotókkal, akik jellemzően nem az általunk ismert intézményekben szoktak kiállítani, hanem például különböző fesztiválokon. Erről a területről szintén kerestünk alkotókat, azonban erre nem igazán volt rálátásunk. Tehát a kutatás nagyobb részét ennek szenteltük, ami során kiderült, hogy hasonló dolgokban láttunk fantáziát.
A mű: Mi volt meg előbb: a koncepció, azaz a címben is jelzett fantomlátás vagy a kiválasztott művek?