Szikszai Rémusz rendező: Szétrohad minden körülöttünk, de azt mondogatjuk, győzni fogunk
6 perc
2023.04.17. 08:00
A XXI. század hontalan, a kulturális közkincseket reklámok szintjén fogyasztó embere rohan valamiféle apokalipszis vagy újjászületés felé. Szikszai Rémusz rendezése, a Dekameron 2023 elképesztő látványvilágú korlenyomat.
HVG: Esetleges volt, miként áll össze monumentális élő és bábszínházas, videós előadássá a Dekameron 2023, tíz író mára reflektáló jeleneteiből. Hazárdjátéknak indult?
Szikszai Rémusz: Igen, bizonyos értelemben az volt, hiszen egyik író sem tudta, mit ír a másik. Kitaláltuk, hogy készüljön egy mai átirat tíz író tollából, keresztmetszetét adva annak, amiben és ahogyan élünk. Jó néhány szerzőt megkerestünk, hogy sokféle hang megszólaljon. Kellően szorongtam, akkor is, amikor beérkeztek az írások. Kinyomtatva kiterítettem valamennyit otthon a szőnyegre. Nagy menet volt összeállítani a sorrendet. Rájöttem, ez olyan előadás lesz, ahogyan én látom a világot ma. Megálmodtam egy képzeletbeli repülőteret mint az emberiség lelki átszállóját, ami összeköti a jeleneteket. Amit a színpadon látunk, hat tervező féléves munkája, és két hónapos próbafolyamat a színészekkel.
HVG: A múlt és a jelen számtalan kulturális toposza is megjelenik: Botticellitől a Vénusz születése, Marilyn Monroe, Ariadné vörös fonala, Vermeer. Számolt azzal, hogy nehezítik a néző számára a befogadást a több síkon zajló, sokszor csak villanásig tartó effektek, videóklipek, reklámok?
Sz. R.: Szándékosan akartam létrehozni egy olyan világot, amelyik befogadhatatlan. Annyira gazdag és nagy, szörnyű és szép, hogy egyszerre képtelenség befogadni. Az összes képzőművészeti utalás, reklám arról szól, hogy az emberiség devalválja, pénzre váltja, tönkreteszi minden értékét.
Mindent elértéktelenítünk, tönkrevágunk, felzabáljuk a saját múltunkat, devalváljuk a kultúránkat.
A görög-római, a zsidó-keresztény kultúrából jövünk, ezek a gyökereink. Így lesz Knósszoszból, Ariadnéból biztosító, a Messiásból parfüm. Körülbelül kétszáz bőrönd fordul meg a színpadon, de nem nyílik ki, jelezve, hogy a világ sokkal tágabb, befogadhatatlanabb, mint ahogy azt hisszük. Alapvető élményem a bangkoki repülőtér, ahol naponta háromszázezer ember fordul meg. Ha ott megállsz egy másodpercre, fizikailag érzed az egész bolygót, ezt az őrült hangyabolyt. Az előadás végi bőröndapokalipszis előképe pedig az, ahogy tavaly, a londoni Heathrow repülőtéren tízezer bőrönd állt felhalmozva a földi kiszolgálószemélyzet hiánya miatt. Az előadásra visszatérve, az a néző jár jól, aki elengedi a teljesség iránti vágyát, lemond arról, hogy mindent akarjon látni.
