Aki örömöt fakasztott a matekból – 160 éve született Rátz László
6 perc
2023.04.09. 12:52
1863. április 9-én született Rátz tanár úr, akit szinte mindenki szeretett, akinél szinte mindenki szerette a matematikát, aki forradalmasította a tantárgy oktatását, aki zseniket nevelt, kiváló matematikusok sorát, aki nem csak az Evangélikus Főgimnázium fénykorának szerencsés növendékeiben hintette el a matematikai gondolkodásmód magvait, hanem a Középiskolai Matematikai Lapokon keresztül az egész ország érdeklődő diákjaiban.
Nem a matek volt a kis Rátz kedvence. Amikor a tantárgyak többségéből egyest (azaz ötöst) kapott, mennyiségtanból akkor sem. Hatodikban éppenséggel hármasra értékelték a matektudását a Soproni Állami Főreáliskolában. Ide járatta Rátz Ágost vaskereskedő a fiát, aki azután átment a város evangélikus gimnáziumába, ahol találkozott egy rettegett, de kiváló és szuggesztív tanárral, Renner János Istvánnal, aki annyira megváltoztatta a matematikához való viszonyát, hogy érettségi után matematika-fizika szakra iratkozott be a Budapesti Tudományegyetemre. Egy-egy évet tanult Berlinben filozófiát és Strasbourgban természettudományt.
Hazatérvén egy évig a budapesti egyetem Gyakorló Főgimnáziumában dolgozott gyakorló tanárként. 1890-ben lediplomázott, és attól kezdve a nyugdíjazásáig, 35 éven át az Evangélikus Főgimnáziumban tanított. 1892-ben lett segédtanárból rendes tanár, és kinevezése alkalmából székfoglaló előadást tartott a diákok, a tantestület, az iskola egyházi felügyelőbizottsága és az érdeklődők „díszes társasága” előtt, mert akkoriban ilyen komoly dolog volt rendes gimnáziumi tanárnak lenni. (A gimnázium csak 1904-ben kapta meg a fasori jelzőt, mert akkor készült el a Városligeti fasorban az iskolaépület, addig a Sütő utcában működött az intézmény.)
Rátz László egész élete az iskoláról szólt. Nem alapított családot, az iskola közelében bérelt lakást, ahol tanítványai látogatták, ahol Neumann Jánosnak különórákat adott, amíg még ő tudott többet; ahol megbeszélte tanítványaival, például a Nobel-díjas Wigner Jenővel a nekik kölcsönadott könyveket. (Neumann Jánostól nem fogadott el pénzt a különórákért, nyilván nem a gazdag bankár gyerek szociális helyzetére való tekintettel, hanem azért, mert a kiemelkedő tehetséggel való foglalkozás neki okozott örömöt.)
Hegedült, már diákkorában is vonósnégyesben játszott, bő másfél évtizedig vezette a gimnázium Dal- és Zeneegyesületét, ifjúsági hangversenyeken vezényelte a gimnázium kórusát. Megalapította az egyesület tekintélyes könyv- és kottatárát. Harminc éven át vezette a tanári kar takarékegyletét.