Amikor Szerbiát kilőtték a demokráciából – 20 éve gyilkolták meg Zoran Djindjic miniszterelnököt
10 perc
2023.03.12. 14:30
Szerbiának húsz évvel ezelőtt volt leginkább esélye arra, hogy beilleszkedjen Nyugat-Európába. Ez az esély halt meg, amikor 2003. március 12-én a szerb kormányépület bejáratától másfél méterre meggyilkolták Zoran Djindjic miniszterelnököt. Ő volt a legkiemelkedőbb szellem és a legnyugatosabb tényező Szerbia politikai életében. Persze sok minden volt még ő, mielőtt az lett volna. Kommunista, anarchista, politikai fogoly, menekült... Ha rajta múlik, ma Szerbia liberális, alkotmányos királyság lenne az Európai Unióban. Vele készült 2002 márciusi interjúnkat is felidézzük.
A jugoszláv néphadsereg pártonkívüli tisztjének a gyermekeként született 1952-ben egy boszniai kisvárosban. Gyerekkora javát is Boszniában töltötte. Fölkerült Belgrádba, és ott elvégezte az egyetemet filozófia szakon. Független politikai diákmozgalmat szervezett. Ezért elítélték és meghurcolták a pártállami sajtóban. Willy Brandt német kancellár és Heinrich Böll levelet írt az érdekében Titónak. Közbenjárásukra kiengedték őt a börtönből Nyugat-Németországba. Ott emigránsként folytatta filozófiai tanulmányait. A Frankfurti Iskola lelkes követője, Jürgen Habermas tanítványa lett, és 1979-ben PhD-t szerzett filozófiából a koblenzi egyetemen.
Ekkor a kritikai baloldalhoz, a létező szocializmussal szemben kritikus kommunistákhoz és a anarchista csoportokhoz állt közel.
Egy németországi diáktársa úgy emlékszik rá, mint aki nemcsak az értelmi képességeivel emelkedett ki, hanem a vonzerejével is. Tudott élni, neki jutottak a legjobb nők.
1979-ben hazatért. A 80-as években az Újvidéki Egyetemen tanított, és tanulmányokat publikált tekintélyes folyóiratokban.
A 80-as évek végén, amikor a szerb nacionalizmus gyűlölettel teli hangorkánja töltötte be a nyilvánosság tereit, Djindjic emelkedett stílusú esszékben fejtette ki, hogy a nacionalizmus a szakadékba vezeti Jugoszláviát. Akkor vett részt először prominens szereplőként aktuálpolitikai vitában, amikor Koszovó autonóm státuszának megszüntetése ellen érvelt Miloseviccsel szemben. Az egyik kasszandrai érve az volt, hogy ez a precedens a Jugoszláviából való kiválásra késztet majd több tagországot is, amelyek attól tarthatnak, hogy Miosevics velük is megteheti, amit Koszovóval.
Béke pereire - Meghalt Slobodan Milosevic
A HVG cikke Slobodan Milosevic volt szerb elnök pályafutásáról 2006-os halálakor.
1989 decemberében részt vett a liberális Demokrata Párt megalakításában, 1990-ben pedig a párt ügyvezető elnöke és képviselője lett a Szerb Parlamentben.
A délszláv háború atmoszférájában Djindjic is nacionalista irányba sodródott. Demonstratívan támogatta Radovan Karadzicot és a szerb katonai fellépést Boszniában. A szélsőjobboldali Magyar Demokrata cikkírója 2000-ben a Milosevic elleni demokrata tiltakozást ezzel a képpel igyekezett hitelteleníteni: „Az egész Milosevic-ellenes megmozdulást a háttérből az a Zoran Djindjic irányítja, aki Radovan Karadzic társaságában jót mulatozva sütögette a nyársra húzott ökröt Szarajevó fölött, miközben katonáik ágyúkkal lőtték a várost, a csetnik szabadcsapatok meg talán éppen szerencsétlen muzulmánokat húztak nyársra a szó szoros értelmében.”