A geológia adott, biztonságosabb házak kellenek: török földrengés-történelem
6 perc
2023.02.07. 17:00
Miért lehetett ennyire pusztító a földrengés egy olyan országban, amely évezredek óta a veszély árnyékában él? A törökországi katasztrófa hátterében: harapófogóban lévő tektonikai lemezek, hungarocellel töltött vasbeton, autóbaleset-szerű lökéshullámok és a magyar mentőkutya, Mancs.
„Nem a földrengések ölnek, hanem az épületek” – hangoztatta 2017-ben az akkori török miniszterelnök-helyettes, Veysi Kaynak. Épp kampány folyt a katasztrófák megelőzéséért, és a kijelentés tragikus visszaigazolást nyert az elmúlt napokban, amikor az országot az elmúlt évszázad egyik legnagyobb rengése sújtotta, és több ezer épület dőlt össze.
Azon a vidéken a legutóbbi erős földmozgás a mostani epicentrumtól 450 kilométerre észak-keletre fekvő Erzincan városát pusztította el, majdnem 33 ezer halottat és százezer sebesültet hagyva maga után. Az 1939. december 27-i hajnali katasztrófa és a tegnapi rengés közti hasonlóság, hogy mindkettő álmukban érte az embereket, és a mentési munkálatokat nagyban nehezítették a mostoha időjárási körülmények. Most havazás (vagy szakadó eső) és fagyok, 83 évvel ezelőtt pedig mínusz 30 fok.
A két természeti katasztrófa hátterében ugyanaz a geológiai kényszerűség áll. A Törökország nagy részét magán hordozó Anatóliai-lemezt harapófogóba szorítja egyrészt északról az Eurázsiai-lemez, másrészt délről és keletről az Afrikai-, valamint az Arab-lemez. A nagy tektonikus lemezek mozgása Törökországot arra kényszeríti, hogy – az észak-anatóliai, illetve a kelet-anatóliai törésvonalak (illetve vetők) mentén – szép lassan a Földközi-tenger irányába araszoljon.
A mostani, a kétmilliós Gaziantep közelében bekövetkezett hatalmas rengéssorozat a kelet-anatóliai törésvonalon fekszik. A katasztrófa azért is lephette meg az ott élőket, mert bár Törökország a Föld egyik legaktívabb földrengési övezetében fekszik, errefelé kevésbé gyakoriak az ilyen megrendítő erejű mozgások.
