Tényleg másképp forog a Föld belső magja?

Ha az orvosokra gondolunk, akik ultrahangos vizsgálattal elég jól láthatják, rendben fejlődik-e a baba a pocakban, szabályos-e a páciens veséje, mi romlott el egy ízületben – akkor sejthetjük, hogyan juthattak kutatók arra a következtetésre, hogy másképp mozog a Föld belső magja. Nagy különbség persze, hogy míg a doki – már csak több évszázad boncolásainak köszönhetően is – egyébként is tudja, mi mekkora és hol van az emberi testben, addig a geofizikusoknak mindeddig nem volt és belátható időn belül nem is lesz lehetőségük néhány ezer kilométer mélyre lefúrni.

Így aztán a Föld belsejének vizsgálatára az egyetlen módszer, hogy – az orvosi ultrahanghoz hasonlóan – a hullámok terjedése alapján tájékozódjanak. De nem akkor, amikor kedvük van bekapcsolni a készüléket, merthogy ilyen nem létezik, hanem meg kell várniuk a földrengéseket, és azoknak a hullámai alapján vonhatnak le következtetéseket. (Itt nem a hétköznapi értelemben vett, enyhébb vagy pusztítóbb földrengés-hullámokról, a felületi hullámokról van szó, hanem a Föld belsején, minden gömbhéján áthaladó rezgésekről, szaknyelven térhullámokról.)