Másodszor is nekifut az ellenzék a Völner-Schadl-vizsgálóbizottságnak, az eredmény most is kudarc lehet
Parlamenti vizsgálóbizottságot hozna létre a Völner-Schadl-ügyben a DK, de egyedül ehhez kevés. Ha az ellenzék össze is fog, kudarcba fulladhat az ügy. Éppúgy, mint egy éve egy hasonló közös ötlet, amit a kormánypárti többség elgáncsolt, ráadásul most a politikai mellett jogi indoka is lenne erre.
A Demokratikus Koalíció (DK) parlamenti vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezi a Völner-Schadl-ügy egyes kérdéseinek tisztázására, a kiszivárgott legújabb hangfelvételek alapján – közölte Sebián-Petrovszki László képviselő, az igazságügyi bizottság ellenzéki, DK-s alelnöke.
A DK azután vetette fel a témát, hogy több új információ is kiderült a Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökét érintő és a fideszes Völner Pált, az igazságügyi tárca egykori miniszterhelyettesét is magával rántó korrupciós ügyben, melynek mindketten vádlottjai.
- Először a Blikk közzétett egy hangfelvételt, melyen nemcsak Schadl György felesége hallható, ahogy a vagyonuk kimentéséről konspirál rokonaival, hanem az is, hogy Völner Pál arra utal, tud olyanokat mondani, amiktől egyesek széke meginoghat.
- Aztán újabb hangfelvételek is előkerültek, amelyeken elhangzik Varga Judit igazságügyi miniszter neve is, továbbá kiderül az is, hogy Schadl György az Igazságügyi Minisztériumból nem csupán Völner Pállal tartotta a kapcsolatot.
A DK indokoltnak látja Varga Judit miniszter esetleges érintettségének vizsgálatát, továbbá választ keres arra is, milyen szereplőkre gondolt Völner, és mi lehetett az üggyel összefüggő “Tóni-gate”, amely ügyében Hadházy Ákos már feljelentést tett, de az ügyészség nem talált semmi gyanúsat.
Csakhogy egy parlamenti vizsgálóbizottság létrehozása egyáltalán nem olyan könnyű. Az első akadály, hogy a DK-frakciónak csak 15 tagja van, és már a kezdeményezés benyújtásához is a képviselők ötödének, vagyis 40 politikusnak az aláírása kell.
Az ellenzék többi pártjával most éppen a politikusaik sorozatos elszipkázása miatt nem túl harmonikus viszonyt ápoló DK-nak tehát 25 másik ellenzékit is meg kellene győzni, hogy támogassák a vizsgálóbizottság ötletét. Ez sem lehetetlen persze, sőt: csaknem egy éve,
tavaly februárban a választásra összeálló ellenzéki pártok kezdeményeztek már közösen egy hasonló, eseti bizottságot a Schadl-Völner ügyben, a botrány kínos kérdéseinek politikai tisztázására.
Fontos különbség, hogy egy éve nem vizsgálóbizottságot, hanem eseti bizottságot próbáltak alakítani, ami azért is más, mert utóbbihoz nem kell a képviselők ötöde. Így 40 helyett 5 képviselő aláírása is elég volt, hogy az ellenzék közösen benyújtsa a kezdeményezést.
De a javaslat el sem jutott odáig, hogy a plenáris ülésen napirendjére kerüljön, mivel a tervezett grémiumot két különböző szakbizottságban, az igazságügyi, majd a törvényalkotási bizottságban is leszavazta előzőleg a kormánypárti többség.
Az igazságügyi bizottsági tárgyaláskor a 2022. március 1-i ülés jegyzőkönyve szerint részint jogi, részint politikai okai voltak annak, hogy a kezdeményezés plenáris ülés elé vitelét, vagyis a napirendre vételt 3-8 arányban leszavazták a Fidesz-KDNP politikusai.
Az elutasítás nyomán Gyurcsány Ferenc DK-frakcióvezető visszavitte a leszavazott kérdést a törvényalkotási bizottság elé, mivel ilyen ismétlésre van jogi lehetőség. Ám a kezdeményezéssel itt újabb, 7-24 arányú elutasításba futottak bele március 3-án.
Az ülés jegyzőkönyve szerint Balla György (Fidesz) nyilvánvalóvá tette az elutasítás okát: “Harminc nap múlva választás van. (…) Egyetlenegy célja van ennek a javaslatnak, hogy valamilyen módon megpróbálják fönntartani ezt az ügyet. Ehhez mi nem szeretnénk asszisztálni.”
Nem is tették. Most viszont elébe menne a DK az előzetes, bizottsági elutasításnak azzal, hogy formailag más típusú bizottság létrehozását javasolja: eseti helyett vizsgálóbizottságét. Azzal ugyan nehezebb a helyzetük, hogy ehhez 40 képviselő akarata kell, viszont
a vizsgálóbizottságot nem kell előzetesen “megfuttatni” a szakbizottságokban, hanem a határozati javaslat rögtön a parlament elé kerül.
Ám a napirendre vétel hiába adott, ha a kétharmados kormánypárti többség leszavazhatja a plenáris ülésen a bizottságot. Egy 2014-es módosítás óta ugyanis nem rendelik el kötelezően a vizsgálóbizottság felállítását. A szavazásnál pedig a többség győz – nem véletlen, hogy
a több tucat ellenzéki kezdeményezés ellenére 2014 óta egyetlen egy vizsgálóbizottság sem alakult.
Ráadásul, ha a Fidesz-KDNP-s többség ezúttal is borítékolható leszavazása nem lenne elég, van egy bökkenő, ami az egész tervet borítja, ráadásul a politikai helyett egy megmagyarázható jogi érvet ad a Fidesz kezébe, miért nem támogatják a vizsgálóbizottság létrehozását.
Ez pedig az, az országgyűlési törvényben rögzített kivétel, miszerint “nem hozható létre vizsgálóbizottság egyedi jogi felelősség megállapítására, továbbá olyan ügyben (…) amely folyamatban lévő büntető-, szabálysértési, polgári vagy hatósági eljárás tárgya.”
A vádemeléssel a bíróságnak már továbbított, hamarosan tárgyalási szakba lépő Völner-Schadl-ügy márpedig még ha nem is jogi, hanem politikai felelősséget keresne, folyamatban lévő büntetőeljárást érint, ezért témaválasztása a fenti tilalom alá esik.
A helyzet kilátástalanságát jól érzékelteti, hogy éppen a mostani kezdeményezést bejelentő DK-s Sebián-Petrovszki László volt az, aki egy éve az akkori eseti bizottságról szóló szakbizottsági vitában elismerte: pont emiatt nem vizsgálóbizottságban gondolkodnak. Mint mondta:
Azt is nagyon jól tudjuk, hogy ha nincsen meg az az akarat a büntetőjogban eljáró szervek részéről, hogy bizonyos politikai összefüggések esetében föltárják a tényeket, akkor azok nem lesznek feltárva. A vizsgálóbizottságoknak éppen ez lenne a feladata a parlamentben, hogy ilyen esetekben, illetve, amikor súlyos, a közélet tisztaságával kapcsolatos, azt érintő súlyos bűncselekmények gyanúja merül fel, amelyben adott esetben politikusok is, illetve politikai szereplők is lehetnek érintettek, akkor szükséges lenne ennek a felállítása. Sajnos jelenleg e miatt a jogszabályi kötöttség miatt a vizsgálóbizottság felállítása nem lehetséges.”
A borítékolható ellenzéki kudarcot még keserűbbé teheti, hogy a vizsgálóbizottsági kezdeményezést ellehetetlenítő kivételt éppen egy MSZP-s képviselők által benyújtott módosító javaslat emelte be a vonatkozó szabályozásba, még 2012-ben.
A vízválasztó 2014-es dátum előtti szűk 25 évben egyébként elég sok vizsgáló, illetve eseti bizottság alakult, 1990 után mintegy 70 ilyen ideiglenes testület működött a legkülönfélébb témákban a parlagfűmentesítéstől kezdve a választási rendszer reformjának előkészítéséig.
Sőt, korábban olyan “forró” politikai ügyekben is alakult vizsgálóbizottság, mint az olajszőkítési ügy, egy másik pedig az egykor D-209 kódnéven kémelhárítóként dolgozó Medgyessy Péter titkosszolgálati múltját igyekezett feltárni.
De működött az Orbán-család meggazdagodását vagy éppen hasonló témában “az Apró–Gyurcsány érdekkör milliárdjainak titkait” vizsgáló bizottság is. Ilyen testület foglalkozott a 2013-as amerikai titkosszolgálati lehallgatási botrány magyar szálaival is.