A kormány úgy vonja ki az államot a szociális ellátásból, hogy még büszke is rá
Emberségesség helyett pénzkérdésként tekint a kormány a nem feltétlenül humánus, de legalább megfizethető kórházi „elfekvőkre”. A végletekig kivéreztetett szociális szférának passzolná át az ellátást, amelynek borsos lehet a díja.
„Van olyan állami fenntartású szociális otthon, ahol rosszabb az életminőség, mint a börtönökben, ami jelentősen rontja az életkilátásokat” – számolt be a HVG-nek egy mentőszolgálati dolgozó. Megesett – meséli –, hogy egy ágyról leesett időshöz riasztották reggel, miközben a mellette lévő fekhelyen elhunyt egy ember éjszaka, de senkinek sem szúrt szemet.
Kevésbé érzik embertelennek a magatehetetlen, zömmel idős betegek és családjaik a – szörnyű történetektől szintén nem mentes – krónikus kórházi osztályokat, köznyelven elfekvőket, ahonnan most kidobhatják őket. Legalábbis ez lehet a következménye szociális ellátásokról szóló törvény kormány által tervezett módosításának. Ezt még nem fogadták el, de a szociális ellátásokról szóló törvény más módosításait lapzártánk idején már megszavazták. Ezek azok, amelyeket csak „lex megdöglesz” címen emleget Szabó Tímea, a Párbeszéd Magyarországért társelnöke, és amelynek elfogadása miatt a Párbeszéd frakciója maga is tiltakozó akciót tartott.
Megszavazták a szociális törvényt, miközben a Parlamentnél a civilek hullazsákokban, az ellenzék meg „Lex Megdöglesz" pólókban tüntetett
Demonstrációt és flashmobot tartottak a szociális szervezeteknél dolgozók a Kossuth téren akkor, amikor az Országgyűlés megszavazta a szociális törvény módosítását.
A szociális ellátásról 1993-ban alkotott törvény „a kommunista örökség részeként íródott”, amikor a szociális problémák az állam felelősségi körébe tartoztak, ezért is kell megváltoztatni – indokolta Fülöp Attila belügyminisztériumi államtitkár. Sovány magyarázat ez arra, hogy a mostani javaslatban az állam a lehető legtávolabb tolja magától e felelősséget azzal, hogy az utolsó helyre vonulna vissza a szociális gondoskodások hierarchiájában, miközben elsősorban az egyénre és a családjára terhelné az ellátási kötelezettséget.