A rendszerváltás utáni fájdalmas ébredés pillanata volt a máig is ellentmondásos taxisblokád
Tiszta levegő, autómentes biciklizés, piknik az Erzsébet hídon – az 1990. október 25-én kezdődött taxisblokád napjaiban sokan érezték emiatt jól magukat. A rendszerváltás utáni politikai életben azonban ellentmondásos ennek a néhány napnak a megítélése. A blokád, az ország megbénítása a demokratikus működés átmenetének az időszakában ugyanis sokak szerint vitatott volt, mi több, törvénytelennek számított.
Az alig öt hónapja regnáló, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) politikusa, Antall József vezette kormány roppant nehéz gazdasági körülmények között vette át az irányítást. A kommunista vezetés szinte kezelhetetlen méretű államadósságot hagyott a frissen, demokratikus választások eredményeként hatalomra került kormánykoalícióra: le kellett építenie a támogatott iparágakat, mezőgazdasági szövetkezeteket, s miközben az emberek legalább ausztriai mértékű jólétet vártak, hatalmas munkanélküliséggel szembesültek. Ebben a helyzetben a benzinár 65 százalékos emelése volt a gyújtós, ami az elégedetlenséget lángra lobbantotta.
A kormány október 24-én még azt kommunikálta, hogy nem lesz benzináremelés, másnap viszont ennek épp az ellenkezőjét jelentette be. A taxisok spontán akciókba kezdtek, először a Hősök terén, majd a Parlamentnél gyülekeztek. Ott találkoztak Siklós Csaba közlekedésügyi miniszterrel, akivel nem tudtak dűlőre jutni. Ezután elfoglalták a hidakat, a főbb közlekedési útvonalakat, csomópontokat, s a fővároson kívül megbénították a nagyobb vidéki városokat is.
Cikkünk a Blokád című filmról, amely a taxisblokád körüli időkben játszódik:
A Blokád egy kibeszéletlen történetet keresett, de kurzusfilm lett belőle
A rendszerváltás utáni első, demokratikusan megválasztott kormányfő, Antall József patetikus portréjára, Göncz Árpád akkori államfő karikírozására szorítkozik a Blokád című új magyar film. A címre utaló taxisblokád bemutatása apropónak is kevés.