A nehéz újrakezdés nyara az idei a magyar fesztiválpiacon

Rég nem látott ismerősök újbóli találkozása jár olyan izgalommal, mint amilyet a fesztiválszervezők éreznek ezekben a hetekben.

„Eljönnek-e egyáltalán? Még mindig szórakoztatónak találnak?”

– tehetik fel a kérdést a vendégeikre gondolva, de az elmúlt három évben annyira felfordult a világ ebben a szektorban, hogy talán maguk a szervezőcégek sem ismernek magukra. A bevételek két évvel ezelőtti nullára zuhanását kényszerű leépítések követték, a magyar fesztiválok a belsős alkalmazottak akár 50–80 százalékától is megváltak, és mire újrakezdték volna az ipart, sokan közülük már olyan messze jártak a buliszervező szakmától, hogy vissza se néznek.

A magyar fesztiválok próbáltak ugyan a karanténidőszakban valamilyen szektorális segítséget kérni az államtól, de nem kaptak, ahogyan az sem látszik valószínűnek, hogy a most felvetett áfacsökkentési javaslatukat meghallgatnák. A HVG által megkérdezett szakmabeliek olyan könnyítésről sem tudtak beszámolni, hogy a helyszínül szolgáló települések önkormányzatai adtak volna valamiféle kedvezményt a területfoglalási díjból a rendesen megtépázott fesztiváloknak. De legalább a korábbi szerződéseket megújították.