A Nyugat producere – fél évszázada hunyt el Fenyő Miksa, a legendás folyóirat egyik alapítója

• A Nyugat oszlopa

A Nyugat folyóirat (1908-1941) nem semleges közlési platform, hanem a legfontosabb hálózati központ, hub a magyar irodalom történetében. Dinamikus szelleméhez hozzátartoznak az egymással ütköző esztétikai és politikai nézetek, a szövetségek, a viták és a versengés. (A nézeteltérés a lap tisztán irodalmi-esztétikai kontra irodalmi-politikai irányultsága ügyében egyszer konkrétan párbajig is fajult Osvát Ernő és Hatvany Lajos között). A Nyugat első nemzedéke fedezte fel, vette védelmébe, majd publikálta rendszeresen Adyt. Tulajdonképpen pont Fenyő Miksa állt ki először Ady költészete mellett teljes mellszélességgel Magyarországon. 

Hosszú a sokszor szerkesztői szerepet is vállaló írók, költők, kritikusok listája az egymással is részben átfedésben lévő Nyugat-nemzedékek között. A lap első nemzedékéhez szokás sorolni a szerkesztői alaphármas, Fenyő, Osvát Ernő, Ignotus mellett Hatvany Lajos, Schöpflin Aladár, Ady, Karinthy, Kosztolányi, Móricz, Babits, Kaffka Margit, Csáth, Cholnoky Viktor, Juhász Gyula, Balázs Béla, Szép Ernő, Tóth Árpád, Krúdy, Füst Milán meghatározó irodalmi vonulatát. A második nemzedékhez a Szerb Antal, Illyés, Szabó Lőrinc, Halász Gábor, Sárközi György, Németh László, Gelléri Andor Endre írói sort. (Jelentek meg a lapban versek József Attilától is, bár ő nem vált igazán nyugatossá). A harmadik nemzedékben mások mellett Radnóti, Weöres Sándor, Ottlik Géza, Jékely Zoltán, Vas István, Zelk Zoltán áll.

Nem állítom természetesen, hogy a Nyugat nélkül nem jöttek volna létre a felsorolt szerzők értékes életművei. De a Nyugat, mint hálózat felerősítette az írók, költők, kritikusok, publicisták termékeny egymásra hatását.

A sok tucat belső és többszáz külső szerző együtt nem egyenlő csak az összegükkel, miként külön agysejtek tömege sem alkot kreatív agyat. Ehhez az idegrendszer hálózatos működése kell. Az összetett hálózat erejét a kapcsolatok energiája, bonyolult szövete, többdimenziós rácsszerkezete adja. A Nyugat maga ez az irodalmi és társadalmi kapcsolatokat sokszoros erőre transzformáló, hatékony hálózat.

A Nyugatot Fenyő Miksa és az irodalomkritikus Osvát Ernő találták ki, bár nem előzmények nélkül. Osvát előző lapjában, a Magyar Géniuszban (1902-1903) Fenyő már kritikusként szerző volt, a rövid életű Figyelőt (1905) pedig már együtt hozták létre.  Ennek megszűnése után aztán évekig tervezgették a következő folyóiratot.

Osvát korszakos szerkesztői szerepét számos könyv tárgyalja, az teljes joggal nemzedékek irodalmi kultuszának tárgya – máig. Ignotus is él mai irodalmi köztudatunkban. Fenyőről azonban mintha megfeledkeztünk volna. Meg kell azonban emlékeznünk róla 2022 végén, amikor születésének 145., halálának 50. évfordulóját ünnepeltük (1877. december 8.-án született, 1972. április 4.-én hunyt el).

Fenyő Miksa

Wikipédia

Fenyő Miksa sokoldalú, liberális értelmiségiként színes, hosszú, többdimenziós életet élt. Először is a Nyugat alapító szerkesztője és termékeny impresszionista kritikusa, publicistája. Másodszor író, többkötetes életművel, köztük ma is élő, aktuális könyvekkel. Harmadszor a GYOSZ (a Gyáriparosok Országos Szövetsége) egyik vezetője. Ezzel a polgári foglalkozásával nemcsak magát és családját tartotta el, hanem tartós hidat teremtett a Nyugat és szerzői hosszútávú finanszírozásához is. Negyedszer politikus, független parlamenti képviselő (1931-35), gazdaság- és vámpolitikai szakíró. Sokrétű, gazdag életművéből a Nyugattal kapcsolatos teremtő-fenntartó munkája és memoárjai a legmaradandóbbak.

• A nyugodt mediátor

A fiatal Fenyő jogi egyetemet végzett, ám pár éves ügyvédi pálya után a GYOSZ titkáraként (1904-1917), majd ügyvezető igazgatójaként (1917-1938) helyezkedett el.  Így vált hídemberré, aki szellemi szövetséget tudott létrehozni a Nyugat és a GYOSZ között. Ha nem is tudta megalkotni a folyóirat betonbiztos, állandó anyagi hátterét, megteremtette a fenntartó támogatás és a hatékony válságmenedzselés know-how-ját. Arra jelenleg nincs adat, hogy a GYOSZ intézményesen is támogatta volna a Nyugatot. Ám Fenyő közvetítésével a GYOSZ vezetői, a magyar iparmágnások, vállalatvezetők egyéni mecénásként sokszor adakoztak a lap fenntartására és egyes írók támogatására is. Egy másik támogatási módszerként több példányban is előfizettek a lapra. A harmadik típusú támogatás az iparvállalatok hirdetésein keresztül érkezett. Fenyő sokszor belenyúlt a saját zsebébe is, főleg, amikor maguknak az íróknak volt szükségük támogatásra (például Ady, Cholnoky László, Karinthy, Krúdy esetében).

Fenyő Miksa mindezt diplomatikusan, szelíden és szerényen tette. Kiegyensúlyozott nyugodt személyiségként kifinomult érzéke volt az emberi kapcsolatokhoz. Úriemberként tisztelte ismerőseit, és nem csak a legnagyobb tehetségű írókat. Jó taktikai érzékével legtöbbször sikerrel simította el a nagy egók konfliktusát a Nyugat körül: az ellentéteket a szerkesztők, illetve a szerkesztők és a szerzők között. Korabeli kifejezéssel békebírónak, ma mediátornak mondanánk ezt a készségét, amellyel hozzájárult a Nyugat hosszútávú fennmaradásához.

• Casanovától a Hitler-könyvön át a memoárokig

A Nyugat központi értéke a gondolatszabadság. A sokféleség: a kulturális és világnézeti pluralizmus, a művészi és szellemi autonómia, a toleráns, sokrétű irodalomszemlélet. A Nyugat és társai a Monarchia Deák Ferenccel és a kiegyezéssel kezdődő nagy szabadelvű korszakát a szabad kritikai kultúra és a modern, útkereső életmód szabadságává mélyítették Magyarországon. A politikai liberalizmus elvi és intézményi kereteit kulturális liberalizmussal, sokszínű, pezsgő városi irodalommal, művészettel és életformával bélelték ki.

Ha valaki Fenyőt szeretne olvasni, nagyon bölcsen teszi. Szövegei ma is élnek. Négy könyvét emelném ki. Casanova című esszéfüzére a márki erotikus önéletrajzát méltatja. (Először a Nyugat folyóiratban jelent meg részletekben 1912-ban, majd a Nyugat kiadásában kötetben 1918-ban.) 1998-ban adták ki újra, értő casanovisták újabb tanulmányaival együtt (köztük Chantal Thomas Nőkatalógusával Casanova hódításairól).

Két másik kiváló könyve politikai. Fenyő már 1933-ban felfigyelt Hitlerre, s azonnal komoly tanulmánysorozatot közölt az éppen hatalomra jutott náci kancellárról a Nyugatban. Ez a nemzetközi összehasonlításban is friss, úttörő politikatudományi munka 1934-ben kötetben is megjelent. (Hitler: Tanulmány címmel, természetesen szintén a Nyugat kiadásában). A kötet a Mein Kampf és más náci források alapján elemzi Hitler és a nemzeti szocializmus álságos világnézetét („reám ezek a konfessziók nem teszik az őszinteség benyomását”) és szedett-vedett fajelméletét. Ma is különösen izgalmas a náci politikai vallás és az annak teológiailag és politikailag ellenálló német református és katolikus egyház konfliktusának bemutatása.

Fenyő Miksa rámutat a „programvalló”, háborús birodalmi terveket kovácsoló náci Vezér Mein Kampf-os gyűlöletideológiája és hamis, színlelt, álságos, megjátszott békepolitikája közötti különbségre. Figyelmezteti a magyar elitet: Trianon revíziójának igénye jogos, de azt ne a náciktól várjuk! A német világbirodalmi tervek Európa túlereje miatt halálra vannak ítélve. 1933-34-ben járunk! Fenyő előrelátása kivételes. A német kötelék helyett hosszútávú, stratégiai francia-angol orientációt ajánl a magyar külpolitikának. Remek, éles kis kötet, ma is érdemes volna újra kiadni.

Fenyő Miksa és családja zsidó származásuk miatt bujkálni kényszerült a németek és a nyilasok által megszállt országban. Fenyőt egy baráti házaspár (Dessauer Pál és neje) bújtatta Budapesten, a Logodi utcai lakásuk cselédszobájában. Itt született Fenyő Az elsodort ország című, 1944-45-ös naplója és politikai memoárja, a vészkorszak túlélőirodalmának torokszorító, máig fénylő darabja. Heltai Jenő 1944-45-ös háborús naplójának (Négy ​fal között) és a gyermek Vitray Tamás túlélőnaplójának (Kiképzés) méltó párja.

Ez Fenyő főműve, alighanem a 20. század egyik legfontosabb magyar politikai szövege. Sokrétegű, összetett, ma is aktuális nagy könyv. Napról-napra írt személyes napló a bujkálás családtörténetéről. A göbbelsi és a nyilas sajtó- és rádiópropaganda egyidejű dokumentációja és elemzése. Felelet saját 1934-es Hitler-könyvének kérdéseire: reflexió a német szövetség tragikus eredményére, Erdély ismételt elvesztésének fenyegető lehetőségére. Horthy gyengeségének, felelősségének elemzése. Demokratikus elvi alapvetés és politikai programkeresés. Miniesszék füzére a liberális demokrácia, az európai és világbéke esélyeiről a háború után várható az új, demokratikus korszakban Magyarországon és Németországban. (Az elsodort ország eredetileg 1946-ban látott napvilágot, majd az 1986-os rövidített kiadás nagy kritikai visszhangot kapott. A teljes magyar szöveg 2014-ben, az angol fordítás pedig A Country Adrift címmel több kiadásban is megjelent.)

Végül Fenyő irodalmi visszaemlékezéseit (Följegyzések a Nyugat folyóiratról és környékéről) amerikai emigrációban 1960-ban vetette papírra. A pompás memoár 1975-ben jelent meg itthon is Fenyő válogatott levelezésével együtt. Izgalmas, kedves olvasmány, Vezér Erzsébet remek bevezetésével. A könyv puhán emberközelbe hozza a Nyugat nagyjait: mintha barátilag beszélgetve sétálgatnánk velük.

Kedves Fenyő-írásom a legjobb barátjáról, ifj. Chorin Ferencről írt megemlékezése (Chorin Ferenc emlékezete 1879-1964. New York 1964). Chorin korábbi gyár- és bányatulajdonos, GYOSZ-vezető, felsőházi tag, a Horthy-korszak egyik legbefolyásosabb nagykapitalistája volt. Fenyő Chorinról írt személyes portréja alighanem saját magára is illik: a kiegyezés jogi művének alapján álló igaz nemzeti liberális hazafi otthon és az emigrációban egyaránt. A modern magyar iparvilág naggyá tévője, az irodalom, a kultúra és a demokratikus összefogás mecénása. Szívélyes, bölcs, nyugodt, alapos és tekintélyes – ugyanakkor dinamikusan cselekszik, hat, alkot, gyarapít.

Fenyő Miksa nevét ma a mélykúti városi könyvtár viseli. Nincs azonban Fenyő Miksa utcánk Budapesten és sehol az országban. Tisztelettel javaslom a Fővárosi Közgyűlésnek és más önkormányzatoknak, hogy e mulasztást érdemes volna orvosolni.

A nyitóképen a Nyugat első számának címlapja

A cikk szerzője Sükösd Miklós egyetemi docens, a Koppenhágai Egyetem Modern Európai Tanulmányok Központjának igazgatóhelyettese