Székely Kriszta rendező: Érint az úgynevezett kultúrharc, de a kifejezés létezését is nehezen fogadom el
Új Ibsen-rendezése címszereplőjének személyiségét ugyanúgy toxikusnak érzi, mint azt a nosztalgikus kormányzati visszanézést, hogy minden jobb volt, amikor a nők még csendben maradtak, és amikor kiszabadultak a konyhából, a bajok akkor kezdődtek. Interjú.
HVG: Drámai hősnőkről írta a szakdolgozatát, azóta készült megrendezni a végül két éve megvalósított Nórát és most a Hedda Gablert. Megfejtette ez idő alatt, hogy Ibsen honnan tudhatott sokat a női érzelmekről?
Székely Kriszta: Elsősorban női sorsokat láthatott, élethelyzeteket vagy döntési lehetőségeket figyelhetett meg. E téren az ő idejében a felszín alatt forrongott valami, és ezeknek az előkészületeknek ötven-hatvan évvel később lettek látható eredményei.
Mi pedig még mindig félúton járunk a női egyenjogúság megvalósításában.
HVG: Magyarországon mostanában visszalépünk, a kormányzati szlogen szintjén a nőknek a fakanál mellett a helyük.