Az én hetem: Parti Nagy Lajos Kevertségkutató Intézetről álmodott
Sorozatunkhoz öt írót kértünk fel: öt kulcsszót felhasználva írjanak arról, miként élték meg az elmúlt hetet. Parti Nagy Lajosnak most ebből a készletből kellett ihletet merítenie: csillagmagány, dühroham, aszály, mérőórapara, menedzsmentlogika.
Csillagmagány: Orbán Viktor a CPAC-en arról beszélt, fantasztikus Texasban lenni, "a nagyszerű Amerikai Egyesült Államok magányos csillag államában", ahol a függetlenség, szuverenitás és szabadság a legkedvesebb érték. Orbán szerint "Magyarország Európa magányos csillag állama." A beszéd előtt találkozott Donlad Trump volt elnökkel is, akinek visszajövetelétől a háború végét várja.
Dühroham: Nancy Peloci amerikai házelnök tajvani útja miatt hevesen tiltakozott Kína, csütörtökön rakétákat lőttek ki a térségben, az amerikai házelnökre és családjára pedig szankciókat vetettek ki.
Aszály: Egyre durvább az aszályhelyzet Magyarországon. A kormány vízlépcsőkkel próbálná orvosolni a helyzetet, de szakértők szerint ez tévút.
Mérőórapara: Augusztus 1-től ketyeg a megemelt rezsi, napok óta sorok kígyóznak az áramszolgáltatók ügyfélszolgálatánál. Az emberek bediktálnák a friss óraállást, hátha így kicsivel jobban járnak a becsült elszámoláshoz képest. Közben kiderült, hogy a feltöltőkártyás órával rendelkezők rosszul járhantak, könnyen fizethetnek piaci árat akkor is, ha még nem használták el az éves rezsicsökkentett keretüket.
Menedzsmentlogika: Demeter Szilárd PIM-főigazgató hiányolja a menedzsmentlogikát. Az Indexnek arról beszélt, nagyon sok a párhuzamos struktúra, racionális szervezéssel a felére lehetne csökkenteni a költségeket és hatékonyabbá tenni a munkát. Például nem kellene annyi komolyzenei zenekart finanszírozni, ha egy időben csak négy nagyzenekart lehet belőlük színpadra állítani. "Miért ne lehetne összesen négy államilag finanszírozott együttes, ahol minden zenész akkora fizetést kap, hogy ne kelljen öt-hat helyről összekaparnia a pénzt?" Beszélt arról is, lobbizik egy katához hasonló könnyű adózási formáért a művészek számára.
Csontszürke a föld, csontsárga a gyep, megnyúlt képpel ácsorognak a napraforgók. Kétségbeejtően meleg nyár, ennél csak melegebbek jönnek, mondják a klimakutatók, a homok lágy buggyanását rég elette a hőség. Generális aszály, akkora, hogy mire odébb vánszorogna, lecsúsznak mögötte, elperegnek a mondatok száraz kis kupacai, s mehet vissza igazgatni a nyelvhomokot, aki meg próbálja értetni magát, netán túl azon, hogy fekete, fehér, igen, nem. Holott nem, holott fekete, lásd Babits: Fekete ország.
Hogy a „menedzsmentlogika” szón túl legyek, a diktátorátus, a büszkén vállalt kézivezérlés kontextusában nehéz elhinni, hogy ez a gyakorlatban nem további központosítást jelent, az kap pénzt, aki nekünk játszik, az a négy, három, kettő, egy. Pénzt, ingatlanok sokaságát, szigetet, bármit.