Náci milliárdosok – 6. rész: A Rothschildok és a történelem legnagyobb váltságdíja
11 perc
2022.07.14. 17:30
Hogyan fonódott össze a német nagyipar és a hatalom felé igyekvő, majd a hatalmat birtokló német nemzetiszocialista párt? Hogyan talált egymásra a náci vezérkar és a nagytőke? Miként segítette az üzleti elit kényszerből vagy meggyőződésből Hitler terjeszkedését és hatalmi politikáját? És mi történt a második világháború után a kollaboráns gazdasági szereplőkkel? Erről szól a HVG Könyvek Kiadónál megjelent Náci milliárdosok című kötet (szerzője David De Jong holland történész, oknyomozó újságíró), melynek több részletét is bemutatjuk az elkövetkező hetekben.
1937 júliusában nyílt meg a Haus der Deutschen Kunst, épp, amikor az árjásítások elkezdődtek, és August von Finck báró készen állt arra, hogy tőkét kovácsoljon a Hitlernek végzett kemény munkájából. A náci párt nagyjai, mint a Führer személyes ügyvédje, Hans Frank és München korrupt főnöke, Christian Weber már nyitottak NSDAP- és magánszámlát az arisztokrata privátbankjában, a Merck Finckben. Itt volt az ideje, hogy Finck kiterjessze pénzügyi intézményét, és megszabaduljon zsidó riválisaitól.
Először egy müncheni versenytársát támadta meg: Martin Aufhäusert, a H. Aufhäuser, Németország egyik legnagyobb privátbankjának vezető partnerét. A bankár tiltakozott a nürnbergi faji törvények ellen, amelyek szerint zsidónak minősült. Aufhäuser kérvényezte, tekintsék kivételnek, hogy személyiségi jogai birtokában megmenthesse a családi bankot; ez az eljárás Hitler személyes engedélyéhez volt kötve. Csöppet sem meglepő módon a Führer elutasította a kérvényt.
Von Finck megragadta az alkalmat. 1937. november 11-én levelet írt a müncheni kereskedelmi kamarának, amelyben vázolta, hogyan lehetne megsemmisíteni a H. Aufhäuser bankot; végül levonta a következtetést: „Ma, a német privátbankszféra nagy része még mindig nem árja tulajdonban van. A zsidó elemekkel fertőzött szakma fokozatos megtisztítását nemcsak nem szabad akadályozni azzal, hogy kivételeket engedélyeznek, de… minden eszközzel segíteni kell.”
A H. Aufhäuser bankot a Kristallnacht, azaz a kristályéjszaka során foglalták el 1938. november 9. és 10-én a náci Németországban, majd gyorsan árjásították. Martin Aufhäuser és a bátyja, miután heteket töltöttek „védőőrizetben” Dachauban, a koncentrációs táborban, elmenekültek Németországból, és Amerikába költöztek. A harmadik partner és felesége öngyilkos lett a kristályéjszaka után. Von Finck a bajor privátbankok állami képviselőjeként vezényelte le Martin Aufhäuser részvényportfóliójának felszámolását.
A bevételből fizették ki Aufhäuser birodalmi menekülési adóját, miután sikerült kimenekülnie az országból. Von Finck első árjásítása adta magát, miközben zsidó kollégái megtámadásával volt elfoglalva az Aufhäusernél. Otto Christian Fischer, egy prominens náci bankár, aki a múzeum kuratóriumában együtt tevékenykedett von Finckkel, a Birodalom bankfelügyeletének vezetőjeként kulcsfigura volt a pénzintézetek árjásításában. 1937 őszén összekötötte von Fincket Willy Dreyfusszal, a rangos német bank, a J. Dreyfus tulajdonosával, és Paul Walluchhal, a Dreyfus berlini bankfiókjának üzleti partnerével.