Náci milliárdosok – 4. rész: A Volkswagen születése

Azon a napon, amikor Hitleré lett az ország legmagasabb posztja, egy másik Adolf otthagyta az állását. 1933. január 30-án a 32 éves Adolf Rosenberger összehívta 19 fős munkatársi gárdáját a hivatalában, a Porsche stuttgarti autótervező irodájában a belvárosi Kronenstrassén, és bejelentette, hogy lemond a kereskedelmi igazgatói posztjáról. Két évvel azelőtt két partnerrel alapította a céget: a szeszélyes, ám kiváló autótervező Ferdinand Porschéval, és annak vejével, Anton Piëchhel, a meglehetősen összeférhetetlen bécsi ügyvéddel.

Rosenberger volt a vállalat pénzügyi támasza és adománygyűjtője, és belefáradt abba, hogy a saját pénzét költse, és a családnál, valamint a barátainál kilincseljen pénzért a Porsche cég számára, amelyet az autótervezéseire költött, de lassanként fizetésképtelenné vált. Rosenberger szerzett egy utódot: Hans von Veyder-Malberg bárót, egy visszavonult autóversenyzőt, akit ő is, Porsche is ismert. A cég olyan rossz helyzetben volt, hogy az osztrák arisztokratának 40 ezer márka áthidaló kölcsönt kellett biztosítania. Az anyagi nehézségek ellenére Rosenberger jó feltételekkel hagyta ott az állását. Részvényesként továbbra is a cégnél maradt, és immár egy szabadabb helyzetből a Porsche szabadalmainak külföldi piacokon való értékesítésére összpontosíthatott.

Adolf Rosenberger nem is különbözhetett volna jobban az új kancellártól, akivel ugyanazt a keresztnevet viselte. A jóképű, műszaki szakértelemmel rendelkező német zsidó a Mercedes autóversenyzője volt. Néhány versenyautóját Ferdinand Porsche tervezte. Rosenberger autóversenyzői karrierje hirtelen ért véget 1926-ban egy tragikus baleset után a berlini Grand Prix-n, amikor is három ember meghalt, ő pedig súlyosan megsebesült. Ekkor ingatlanbefektetésbe kezdett a szülővárosában, aztán összeállt Porschéval: besegített a versenyautótervezésbe, hogy vezethető prototípusokat állítsanak elő.