Gryllus Dorka és Simon Kornél: Két gyerek, háromszor annyi munka, egyeztetett naptárak

A Nő: Májusban mutatták be Dobray Sarolta Üvegfal című regényének színpadra vitt változatát, amely a párkapcsolaton belüli verbális erőszakról szól. Mivel fog meg ez a könyv?

Gryllus Dorka: Ez a történet egy házasság tíz évét meséli el a férfi és a nő szemszögéből, felváltva. A végén érted csak meg, hogy egy bántalmazó kapcsolatról van szó, ezért kicsit olyan a könyv, mint egy krimi. Nemcsak az áldozat, de a bántalmazó fejébe is belelátsz, megérted, hogy ő miként éli meg a saját, torz igazságait.

Simon Kornél: Különösen érdekes a regényben, hogy bár nem menti fel a bántalmazót, de megmutatja, hogyan lett belőle szörnyeteg. Kiderül, hogy valahol az erőszaktevő is áldozat. Ebből a szempontból a könyv és az előadás is érzékenyít.

Gryllus Dorka: Fontos hangsúlyozni, hogy ez egy felolvasás. Én olvasok, Kornél pedig zenél, amit egyébként még sosem csinált színpadon. Alapvetően tehát a nézők fejében játszódik le az egész történet. Azt gondoltam, hogy ez egy jó forma, én nagyon szeretek felolvasásokat hallgatni, szeretem ezt a fajta intellektuális befogadást, ami ugyanolyan erős élményt tud nyújtani, mint egy klasszikus színdarab.

A Nő: Nem először fordul elő, hogy ketten vannak a színpadon. Már többször alkottak egy párt színházban és képernyőn is. Vannak pozitív vagy negatív hozadékai annak, hogy a közös életük és a munkájuk között olykor ennyire nagy az átjárás?

Gryllus Dorka: Az Üvegfal egy másfajta alkotófolyamat az eddigiekhez képest, amit most mindketten nagyon élvezünk, de például a Víkend című film forgatásánál nem alakultak ilyen jól a dolgok. Kornélt ott megborította az a dinamika, ami köztünk van a filmben. Nagyon ideges lett a karakteremtől.