New York-iakat verő felhőkarcoló, T-34-es, tömegkivégzések – az ostromlott Harkiv öröksége
6 perc
2022.03.13. 11:30
A kétharmad-egyharmad arányban ukránok, illetve oroszok lakta ukrajnai város sokat szenvedett a múltban, a II. világháborúban szinte a földdel vált egyenlővé, aztán újjáéledt, visszaszerezte gazdasági és kulturális jelentőségét. Az orosz támadás óta ismét csatatér.
„Meglátogattam Harkovot. Mintha az 5. századi Róma lenne.
Egy hatalmas temető...
E gyászos szavak nem mostanában hangzottak el, hanem majd’ 80 évvel ezelőtt, amikor Alekszej Tolsztoj orosz író 1944 legvégén ellátogatott Ukrajna második legnagyobb városába. A második világháború nem volt kíméletes az egykor szebb napokat látott városhoz, és csak reménykedni lehet, hogy a mostani orosz ostrom nem okoz hasonló veszteségeket a Budapesthez mérhető településnek.
A város nemcsak gazdasági központ, hanem több egyetemével és színházával jó ideje kulcsszerepet játszik az ukrán tudományos és kulturális életben. Történelme viszonylag rövid, ám annál vérzivatarosabb. Az 1654-ben egy erőd képében alapított Harkiv (oroszul Harkov) környékén még másfél évszázaddal később is csak nagyjából tízezren lézengtek. A szerény település felvirágzására a 19. század végéig kellett várni. Akkorra viszont – köszönhetően egyebek mellett a mezőgazdasági gépgyártás felfutásának – Harkiv az Orosz Birodalom legnagyobb gazdasági központjává nőtte ki magát. Máig ható tanulságnak is mondható, hogy 1900 táján még kétharmados többségben oroszok lakta (ez az arány ma éppen fordított az ukránok javára) városban született meg az ukrán nemzeti gondolat.
