Vámos Miklós: Nyílt vidék

Szerkesztői kérdés: mit gondolok a kampányról mint olyanról, nincs megkötés, csak bátran, szabadon, ügyesen. E szemlélet tetszik nekem, így hát tessék. Világos, hogy a témát az élet diktálta, nyakunkon a választások, és immár zajlik a pártok, ha úgy tetszik, a kormányon lévők és az oda vágyók úgynevezett kampánya, azaz korteshadjárata. Mint afféle frankomán (vagy frankofil), érzékelem a szó eredetét. Franciául campagne (ez a Marseillaise-ben is szerepel), jelentése: síkság, nyílt vidék.

Ugyan miért erről nevezték el a kampányt? Azért, mert az ütközeteket ott vívták, szemtől szembe, a csatatérül választott, rendszerint lapos tájon.

Bezzeg a politikai kampányokat soha nem szemtől szembe vívják. Nem is nyíltan. Bár gyakran vidéken. Újabban alig ejtenek szót a versengők arról, hogy miféle elvek alapján működnének, ha ők nyernek.

Úgy látszik, valóban csak nyerni akarnak, a szó több értelmében, nem pedig győzni. Választások előtt kivonulnak a szavak (= frázisok) harcterére, és az egyre népesebb szakértői csapatuk által számukra kitalált mondatok pallosát lengetik. Lassan már kizárólag arról, hogy a velük szemben állók milyen alkalmatlanok, hazugok, jellemtelenek, enyveskezűek, képzetlenek. Esetenként: hazaárulók.