Mit tett a hatalom Vlagyimir Putyinnal?
A hatalom legalább annyira áthuzalozza az agyat, mint bármelyik drog, és ha az idegtudományok felől közelítünk a mostani eseményekhez, akkor nem nehéz arra a következtetésre jutni, hogy Vlagyimir Putyin veszélyes mentális állapotba került. Egy diktátor lélektana robbanásveszélyes elegyet alkot, legyen szó a kiválasztottság érzéséről, a nagyra nőtt egóval járó sebezhetőségről, vagy épp arról a kockázatról, amikor egy vezető nem képes megkülönböztetni a saját és az országa érdekeit.
Kérem Önt, Elnök úr, hogy álljon meg, amíg nem késő! Ne engedje ki a palackból a korlátlan hatalom szellemét, amely több mint hetven éven át pusztította országunkat. Nem fog tudni megbirkózni vele. El fogja pusztítani az országot is és Önt is.
Ezt a kérést (könyörgést?) Borisz Berezovszkij még 2000 szeptemberében fogalmazta meg az akkor még a tulajdonában lévő Kommerszant című lapban egy nyílt levélben. A királycsináló Berezovszkij, akinek nem elhanyagolható szerepe volt abban, hogy Putyint elnökké emelte a rendszer, bő két évtizeddel ezelőtt még csak az ORT tévécsatorna sorsa miatt aggódott a levelében.
A mondatai azonban 22 évvel később kísértetiesen rezonálnak a valóságra.
A fenti idézet Mihail Zigar egyébként 2015-ös Putyin metamorfózisa című könyvében olvasható, amelyben a szerző a Kremlt működtető gépezetet darabjaira szedve még arról írt, hogy Putyin valójában nem egy ember, hanem egy hatalmas kollektív elme: „Több tucat, sőt több száz ember találja ki nap mint nap, hogy milyen döntéseket kell hoznia Vlagyimir Putyinnak. Maga Vlagyimir Putyin szüntelenül azt találgatja, hogy milyen döntéseket kell meghoznia annak érdekében, hogy népszerű legyen, megértse és elfogadja őt a hatalmas, kollektív Putyin.”