Miért döntünk gyakran úgy, hogy bután fogunk viselkedni?

A közgazdaságtan alapvetése sokáig az volt, hogy az emberek alapvetően racionális lények, akik igyekeznek a saját érdekükben mindig a legjobb döntést hozni. Nagy fordulópontja volt az egész tudományágnak, amikor elkezdtek azon gondolkozni, hogy valójában nem is vagyunk racionálisak az életünk rengeteg helyzetében. Néha azért nem, mert nincsen elég információnk egy döntési helyzetben, máskor egyszerű lustaságból, de az is megtörténik, hogy miképp a szemünket becsapja egy optikai csalódás, úgy a gazdasági érzékelésünket is sikerül átejteni, és a valószínűségeket sem könnyű jól értelmezni. Szép példáit mutattuk már be ezeknek a közgazdasági elméletekkel foglalkozó sorozatunkban, azt ugyanis nagyon sokan elemezték már, hogy miért és hogyan viselkedünk irracionálisan – van viszont egy olyan elmélet is, amely szerint az, hogy irracionálisan viselkedünk, gyakran egy teljesen tudatos döntés eredménye.

Bryan Caplan, a George Mason University közgazdászprofesszora alkotta meg a racionális irracionalitás fogalmát. Szerinte el kell felejteni azt a kiinduló gondolatot, hogy az irracionális viselkedés valami szükséges rossz a közgazdaságtan számára, hanem bizonyos helyzetekben a teljesen logikus, észszerű döntése az az embernek, hogy irracionálisan viselkedik. Emiatt pedig nem újdonságként kell az ilyen viselkedést vizsgálni, hanem beilleszteni a már meglévő közgazdasági modellekbe.