Az egekbe lőtte a sportkártyaárakat a Covid, dollármilliókat ér egy-egy különleges darab
Az amerikai relikviagyűjtők kedvencéből spekulációs termékké emelte a sportkártyákat a nosztalgia, a járvány alatti unalom és a hozamvadászat. A piac már tapasztalt fellendülést és összeomlást, de az árfolyamok még soha nem szárnyaltak ilyen magasra.
A New York Yankees egyik legnagyobb sztárja volt az 1950–1960-as években Mickey Mantle, aki a róla készült képen magabiztosan tekint a messzeségbe, és hanyagul a jobb vállán pihenteti a baseballütőt. A fotó annak az 1952-ben kiadott baseballkártyának az elején látható, amelynek hátoldalán sorolják a pályafutásának a statisztikáit. A kartonpapírra nyomott kártyát, a baseball liga (MLB) összes többi játékosáról készültekkel együtt, véletlenszerűen összeállított, hat darabos csomagokban lehetett megvenni, öt centért. A Topps Chewing Gum Company bónuszként még egy rágógumit is adott a hatos csomaghoz.
Az 1960-as években Mickey Mantle kártyáját egy dollárért lehetett megvásárolni a gyűjtőktől – annyiért, amennyit a többi, 1952-es évjáratú társa kóstált. A kártya az 1970-es évek végén már ezer dollárt ért, mert elterjedt, hogy kevés van belőle, a Topps ugyanis a New York-i kikötő vizébe zúdította az 1952-es szériából el nem kelt példányokat. Az idén januárban aztán Las Vegasban egy vevő 5,2 millió dollárt adott a 311-es sorszámú, csaknem nyomdai minőségű 1952-es Mickey Mantle kártyáért. Ugyanez a darab 2018-ban még 2,88 millióért kelt el, és az új tulajdonosnak napokon belül nyolcmilliót kínáltak érte, de nem adta el.