Amerika úgy reagál az olajár elszállására, mintha szükséghelyzet lenne

A múlt hét utolsó kereskedési napján végre elindult a várt csökkenés a kőolaj jegyzésében, és mindjárt két számjegyű volt. Valami ilyesmit szeretett volna elérni Joe Biden amerikai elnök, mert a tengerentúlon a Fehér Ház és a demokraták számára már politikailag is kényelmetlen magasságba emelkedett az üzemanyag ára. A remélt árkorrekció szépséghibája, hogy azt a koronavírus legújabb, piaci pánikot keltő – Afrika déli részén felbukkant, omikron névre keresztelt – mutációja okozta, nem pedig az a pár nappal korábbi bejelentés, hogy az USA, valamint Nagy-Britannia, Kína, India, Japán és Dél-Korea készleteket szabadít fel stratégiai kőolajtartalékából, így próbálva megfékezni a drágulást.

A Biden által szorgalmazott lépésre valójában nem is nagyon reagált a kőolaj árfolyama, azt már előre beárazták a piacok.

Ennek egyik oka, hogy az USA a partnereivel együtt is legfeljebb 65-70 millió hordónyi (1 hordó = 159 liter) pluszkínálatot önt a piacra, miközben a kereskedők 100 millió hordót vártak. Washington 50 millió hordót szabadít fel a következő hetekben, ebből 18 milliót közvetlenül ad el, 32 milliót kölcsönad a finomítóknak, amelyektől majd kamatokkal együtt visszakapja. Nagy-Britannia másfél, India 5 millió hordót ígért. A japán Nikkei médiacsoport úgy tudja, hogy a szigetország 4,2 millió hordóval száll be az akcióba. Az egyszeri alkalommal a piacra öntött pluszolaj nem sokkal több, mint a napi közel 100 millió hordós globális fogyasztás fele.