Miután Joséphine Baker bekerül a párizsi Panthéonba, magyaroknak is van esélyük erre

„Franciaország tett azzá, aki vagyok. Cserébe kész vagyok az életemet adni érte.” Többféleképpen is felidézték az elmúlt napokban Joséphine Baker öntudatos és bátor szavait, amelyekkel állítólag az öklét a szívére helyezve válaszolt Jacques Abtey-nak, a párizsi katonai kémelhárítás vezetőjének, amikor az a náci megszállás kezdetén megkérdezte tőle: hajlandó lenne-e csatlakozni az ellenálláshoz. A másfél évtizeddel korábban Franciaországba emigrált afroamerikai revütáncos- és énekesnő attól kezdve hűen és olyan hasznosan szolgálta új hazáját, hogy a világháború után becsületrenddel tüntették ki.

Nem csupán Baker emlékének a megkoronázása, hogy Emmanuel Macron köztársasági elnök döntése nyomán november végén bekerül a párizsi Panthéonba, a „nemzet elismerését kiérdemlő nagyszerű emberek” közé. Az első fekete, nem francia származású nőként a nemzeti emlékhely bővítésének új irányvonalát is képviseli.

Szexszimbólumból lett kém és polgárjogi harcos - 115 éve született Josephine Baker

Az első világhírűvé lett afroamerikai revüsztár hányatott körülmények között nőtt fel Amerikában, amely mindig mostohán bánt vele. Új hazájának Franciaországot választotta. A fél világot meghódította, a másik felét felháborította. Budapesten hódolók tömege várta, de szereplése ellen tiltakoztak a parlamentben és az utcán. A világháború idején a nyugati szövetségeseknek segített, kitüntetésekkel árasztották el, tizenegy különféle származású gyereket fogadott örökbe.

Ráfér a megújítás a jelenleg (Baker nélkül) 80 személyiség végső nyughelyéül szolgáló neoklasszicista műemlékre. Az eredetileg Párizs védőszentje, Szent Genovéva tiszteletére katolikus templomnak szánt épületet a francia forradalom alatt (még a felszentelése előtt) lefoglalta az alkotmányozó nemzetgyűlés, hogy elsősorban tiszteletre méltó forradalmárokat tegyen majd halhatatlanná benne. Ám az elsőként oda temetett Honoré-Gabriel Riqueti de Mirabeau grófról, a nemzetgyűlés egyik legnagyobb (viszonylag mérsékelt) szónokáról és tekintélyéről hamarosan kiderült, hogy harcostársai háta mögött egyezkedett XVI. Lajossal arról, milyen miniszteri tisztséget kapjon fordulat esetén. De árulónak bélyegezték utóbb a forradalom egyik legszélsőségesebb politikusát, a fürdés közben meggyilkolt Jean-Paul Marat-t is, így mindketten csak rövid időt tölthettek a nemzeti szentélyben.