László Csaba: Hatalmas káoszban kell tisztességes adózásra fogni a multikat

Megszületett az alku a multinacionális cégek globális megadóztatásáról a G7 csoport szakminisztereinek londoni találkozóján – közölte a minap Rishi Sunak brit pénzügyér. E szerint a tevékenységük révén határokat átívelő multik legalább 15 százalékos társasági adót fizetnének azokban az országokban, ahol működnek. Még számos részlet kidolgozásra vár, Sunak mindenesetre történelminek nevezte a döntést, hiszen az elmúlt évtizedekben egyre jellemzőbbé vált, hogy a nagy multinacionális vállalatok a jogszabályok, egyezmények határain egyensúlyozva a profitot, vagyis az adóalapot a keletkezés helyéről egy alacsony vagy akár jelképes adózású országba viszik. Ez a gyakorlat természetesen nem támogatható jó szívvel.

Történelmi megállapodás: egy lépéssel közelebb kerültünk a Magyarország által ellenzett globális adóhoz

A multinacionális vállalatok globális megadóztatásáról megszületett az alku a G7 csoport pénzügyminisztereinek londoni találkozóján.

A kezdeményezés az Egyesült Államokból, Janet Yellen pénzügyminisztertől származik. Az ötlet azért is érhette meglepetésként a nemzetközi adózás szakértőit, mert a leginkább érintett országok közül éppen az USA volt az, amely kitartóan támadta ugyan az adóelkerülő praktikákat, de számos esetben ő húzta ki magát a nemzetközi együttműködésből. Ezt két irodaház esetével lehet szemléltetni. Az első a Kajmán-szigeteken áll, erről Barack Obama mondta, hogy

alighanem a világ legnagyobb épülete, hiszen több mint 19 ezer cég székhelye van benne.

Ami szellemes, ám az internet népe gyorsan talált egy másik irodaházat az amerikai Delaware államban, ahol még kisebb területre 300 ezer társaság központja van bejegyezve.

Egyszintes irodaépület Delaware-ben, több százezer cég otthona /// Nemzetközi minimum

AFP

Washington emellett vehemensen kiállt a nemzetközi porondon az amerikai cégek védelmében, ami két szempontból sem volt mindig érthető. Egyrészt azért, mert adóoptimalizálásuk – ahogy szalonképesebben nevezik: adótervezésük – nemcsak az európai, ázsiai országok bevételeit mérsékelte, de az amerikai költségvetés is komoly pénzektől esett el miatta. Különböző becslések szerint több mint 3000 milliárd dollárt parkoltattak külföldön csak azért, hogy ne kelljen az amerikai adót megfizetniük. Ez már az USA szintjén is tétel. Másrészt finoman szólva is visszás például az Apple érdekeit védeni, amely az ír kormánnyal kötött megállapodás alapján szinte teljes európai profitja után a 2003-as 1 százalékos „büntető” effektív adókulcs helyett 2014-ben már csak 0,005 százalékos effektív adót fizetett. Az EU – tekintettel arra, hogy adózási fronton nincs sok fegyver a kezében – tiltott állami támogatást vélelmezve állapított meg 13 milliárd eurós adóhiányt és mért némi büntetést az Apple-re. A cég perre ment, és az Európai Unió Bíróságán első fokon nyert is.

Egész világra érvényes minimumot szabnának a társasági adónak, ami kényelmetlenül érinthetné Magyarországot

Az amerikai pénzügyminiszter azt szeretné elérni, hogy világszerte egységes legyen a társasági adó kulcsa, hogy az országok ne szipkázzák el egymástól a nagy adófizetőket. Magyarországot is komolyan érintené, ha a terv valósággá válna.

Az USA kétarcú adópolitikájának sajátos magyar vonatkozása is van. Az amerikai kormány a 2000-es évtized elejétől erőltette a kettős adóztatást elkerülő magyar–amerikai egyezmény újratárgyalását. Végül 2010-re sikerült egy elfogadható változatot összehozni, ám az mindmáig nem lépett hatályba, mivel az amerikai kongresszus a mai napig nem ratifikálta. Gyakorlatilag egyetlen szenátor blokkolja a megállapodást több mint tíz éve. De már az egyezmény elfogadásának hírére azonnal elmenekültek azok a struktúrák, amelyek addig a magyar szempontból kedvező egyezmény előnyeit használták ki. Nem kellett messzire menniük. A többségük Luxemburg felé vette az útját, ahol még barátságosabb megállapodásokat kötött a helyi adóhivatallal.

A nemzetközi harmonizációs javaslat felveti az adóztatási szuverenitás kérdését. Melyik országnak van joga a nála letelepedett vállalatok helyszíne, a tevékenység végzésének helye vagy éppen a fogyasztás fizikai helye szerint adóztatni? Az elmúlt évtizedekben uralkodó felfogás szerint elsősorban a bejegyzés helyszíne vagy a tevékenység végzésének helye lehetett az adóztatás alapja. Már ezzel is rengeteg ellentmondás, kiskapu jött létre. Ezt fokozta, hogy a globalizáció, a digitális gazdaság terjedésével ezek az elvek egyre kevésbé tükrözték a tényleges értékteremtő folyamatokat. Ha manapság „a fogyasztó az érték”, nem kellene az adóztatási jognak is ehhez igazodnia?