Kiszúrtak velünk a digitális védettségi igazolvánnyal?
Ha feszített tempóban történik a fejlesztés, akkor sem elfogadható, hogy éppen azok szempontjai maradjanak ki egy programból, akiknek készül: a felhasználóké. A digitális védettségi igazolvány formája az ideiglenes megoldás érzetét kelti, de esélyes, hogy sokáig velünk marad az app.
A köztudatban csak Pfizer-péntekként meghonosodott napon az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) nevű egészségügyi rendszer már reggel összeomlott, amikor oltásra vágyó tömegek szerettek volna a nyugati vakcinára időpontot foglalni. A kormány akkor – és azóta a hasonló helyezetekben – azzal védekezett, hogy szó sincs gyenge lábakon álló digitális infrastruktúráról, a rendszert terheléses támadás érte. Megjelenésének pillanatában hasonlóan lelkes fogadtatásban részesült a telefonos védettségi applikáció; ennek esetében már végképp nem volt meglepő, hogy az EESZT rendszeréből táplálkozó fejlesztésnek csak egyvalami akadt meg a torkán: a felhasználók.
Az alkalmazás elérhető androidos telefonokra (EESZT alkalmazásként) és iPhone-okra is (EESZT Lakossagi néven). Már az sem igazán bizalomgerjesztő, hogy lapzártánk idején közel 3 ezer androidos felhasználó értékelése alapján az ötös skálán 1,7 ponton áll, több mint másfél ezer Apple készüléket használó pedig 1,4 csillagra értékelte a program használhatóságát. A vélemények megerősítik saját tapasztalatainkat: a magyar digitális oltási igazolvány regisztrációs folyamata nemcsak bonyolult, de időnként egyszerűen nem vihető végig.
A „civileken” túl a szakma sem rajong érte.