Kiss Tibor Noé: Még mindig felfoghatatlan számomra, ami íróként történt velem

HVG: „Holnap nem tudok edzésre jönni, mert megnyertem egy verspályázatot, és Bécsbe utazom. Az edzőm egy szót sem értett. A csapattársaim sem értettek, és én sem értettem őket” – írta Inkognitó című, bemutatkozó regényében. Mikor derült ki önmaga számára, hogy valami nincs a helyén?

Kiss Tibor Noé: Kábé négyéves koromban. Apám összeveszett az óvónőkkel valami egészen banális hülyeségen, azt hiszem, azon, hogy milyen nadrág volt rajtam. Apámat eredendően irritálta mindenki, aki hatalmi pozíciót töltött be – ezt kicsit én is örököltem tőle. Délelőtt az óvodában végighallgattam az óvónőktől, hogy apám mekkora bunkó, este pedig otthon az apámtól azt, hogy az óvónők mekkora bunkók. Elég hamar feltűnt nekem, hogy nézőpontból egynél több létezik.

HVG: Tizenhét éves koráig meghatározó éveket töltött a Fradiban, majd szakított a foci világával. Mi történt?

K.T.N.: Egyre jobban nyomasztott a közeg, éreztem, hogy nekem ott semmi dolgom. Nem becsültük meg se magunkat, se a másikat. Eszembe jut például egy kép: az öltözőnkben hónapokon át csöpögött az egyik csap. Nem értettem ezt a nemtörődömséget, máig idegesít az ilyesmi.