"Irreálisan sok jót vártam a kapitalizmustól és a demokráciától is" - In memoriam Kornai János
Logikusan azt kell feltételeznem, nincs remény arra, hogy Magyarország a közeli jövőben demokrácia lesz, de a reményt sohasem szabad feladni – mondta Kornai János amikor a HVG-nek 2021 tavaszán interjút adott abból az alkalomból, hogy megjelent a legutóbbi írásait tartalmazó Töprengések című kötet. Ezzel a cikkel emlékezünk a Harvard és a Budapesti Corvinus Egyetem most elhunyt, világszerte ismert professzor emeritusára.
HVG: Legújabb kötetét ezzel zárja: „ha meghirdetünk egy gondolatot, amely társadalmi cselekvésre késztet, akkor nemcsak a cselekmény közvetlen megvalósítói, hanem mi is felelősök vagyunk azért, ami történik”. Hatvanhat évvel a kutatói pályája kezdete után miért foglalkoztatja a felelősség kérdése?
Kornai János: A könyvben felidézem Pierre Boulle Híd a Kwai folyón című regényét, amelyben japán katonák hidat építtetnek angol hadifoglyokkal, akik a jobb bánásmód reményében nekikezdenek, holott az javítaná az ellenség győzelmi esélyeit. Egy mérnök, aki valósággal szerelmes a munkájába, a tökéletes megoldásra törekszik, nem érdekli, hogy a művét mire használják. Ugyanakkor mások azért szervezkednek, hogy a hidat felrobbantsák. Ez a dilemma a tudomány területére vonatkoztatva is érvényes. Igenis perdöntő, hogy valakit ki kér fel tanácsadásra, nem mentegetőzhet azzal, hogy ő csak szakmai szempontokat követett. Az az elv, hogy egy gondolat meghirdetője felelős azért, ami a gondolat hatására megvalósul, mindenkor érvényes. De hogy miért éppen most, a Töprengésekben hangsúlyozom ezt az elvet, voltaképpen nem is tudom.
HVG: Ön nem volt hajlandó bekapcsolódni a magyar reformok kidolgozásába, írásai mégis befolyásolták azt. Közvetett módon hozzájárult ahhoz, hogy néhány évtizedig még a legképzettebb közgazdászok is hittek a szocialista rendszer megreformálhatóságában. Hogyan összegezné a hatását?