Hasbeszélő: A tökéletes halászlé nyomában
4 perc
2021.12.23. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Szentendrén (és Pasaréten) jártunk. Címlapképünk utóbbi helyen készült.
Hogy miért? Nos, az ünnepekre hangolódás végett. Mert ahogy közeledett a karácsony, úgy közeledett a halászlé is. Ilyenkor még azoknál is asztalra kerül, akik egyébként egész évben piacon, boltban, kifőzdében, étteremben, úton-útfélen (nem kívánt rész törlendő…) csak a négylábúakat és a kétlábúakat tekintik tányérba valónak. Ráadásul a vegákat is lehet vele traktálni.
Hogy aztán ezt az össznépi hagyományos fogást magunk főzzük-e, vagy rendeljük valahonnan, azt most ne firtassuk. Tartunk tőle, lenne nagy vita, mi az üdvözítőbb, ki követ el eredendő bűnt, a végén még a szeretet ünnepe jegyében vehemensek belefojtanák egymást egy kanál alaplébe. Pláne, ha felhoznánk még azt is, dunai/bajai, tiszai vagy balatoni legyen az a halászlé. De nem is közösségi hálón lógunk, hanem megyünk enni. Halászlét. Pontosabban, mentünk. Mert a csöndes éj ránk is otthon köszönt.