Hasbeszélő: A főételszerű előételek és a fő-főételek asztalánál
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most a legújabb belvárosi indiai étteremben jártunk.
Bár valljuk, a véletlenre bízni magunkat és – felkent gasztroguruk hagyják ki ezt a részt – összevissza enni a legjobb mulatság, most nagyon is célirányosak voltunk. A választásunkat illetően.
Igazából úgy volt, hogy ez idő tájt a Bécsből „hasbeszélünk”, de a sógoroknál kicsit rászigorítottak a járványra. Covid van, foglalás volt, nincs. „Bosszúból” a Wiener Schnitzel és a Tafelspicc helyett különleges estét akartunk magunknak. Nagyon is az lett, teljesen más műfajban. Mondhatnánk, még utazni sem kellett hozzá, ami csak azért nem helytálló, mert éppen, hogy utazás volt – az asztalnál.
Jó messzire kalandoztunk. Az ezerízű Indiába, avagy szép régiesen, mesélősen Hindusztánba. Hétköznap este ide vagy oda, kis szerencse azért kellett hozzá, hogy megcsípjünk egy szabad asztalt az alig pár hónapja nyitott, és máris nagyon felkapott V. kerületi Bombay Budapest indiai étteremben. Viharos gyorsasággal vonzotta be az Október 6. utcába a gasztronautákat, akik nem egyszerűen „valami indiait” akarnak bekapni.