Hasbeszélő: Elég elszántnak kell lenni ahhoz, hogy ne maradjunk le egy késői ebédről
4 perc
2021.11.26. 17:00
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Budán, a Krisztinavárosban.
Pontosan az történt, hogy jártunkban, de jóval keltünkön túl, úgy délután fél négy tájban jöttünk rá, nem is ebédeltünk még. S mert Budán, közel az Alagúthoz, az Attila út–Krisztina körút párhuzamosában végeztünk ügyes-bajos dolgainkkal, a környéken kerestünk éttermet.
Gondoltunk nagyot és merészet, megcéloztuk az Attila út–Roham utca sarkán Szulló Szabina és Széll Tamás örömkonyháját. A Stand25-öt, ahol igenis étlapon tartanak olyan hétköznapi étkeket is, mint a gulyásleves, a rakottkrumpli vagy éppen a tojásos galuska, persze a saját magasiskolájuk szerint. Mielőtt a kilincset lenyomtuk volna, megláttuk a tájékoztatót, hogy rögvest, négykor bezárnak, és legközelebb csak vacsoraidőben, hattól várnak tárt ajtóval. Ezt meg is jegyeztük a jövőre nézve.
Sebaj, innen kőhajításnyira sem, a Krisztina tér 3. sarkán ott a híres-nevezetes, trendi Déryné: „Chic, sexy, cosmopolitan…” mondják magukról, és ezt népes neves törzsvendégkörük tanúsítja. Itt hétköznap reggel fél nyolctól éjfélig, éjjel egyig (hétvégén tessék tovább aludni, reggeli kilenctől) soha nincs üresjárat. Ja, nem. Mert van. Csak éppen sehol sem dokumentált, tessék empirikus tapasztalatot szerezni. Ahogy mi.