Jennifer Teege 38 évesen szembesült azzal, hogy náci nagyapja agyonlőtte volna

HVG: Ön történetesen Tel-Avivban, az izraeli barátaival közös lakásában látta a Schindler listáját. Tévénézés közben eszébe sem jutott, hogy kislánykorában éppúgy Göthnek hívták, mint a kivételesen szadista lágerparancsnokot?

Jennifer Teege: A Göth nem annyira gyakori név, mint a Müller vagy a Huber, de nem is feltűnően ritka. A filmben egyébként is másképp ejtették. De tényleg, meg sem fordult a fejemben, talán mert annyira távol volt attól, amit az ember el tud képzelni.

HVG: Ahogyan a könyvéből is kiderül, az anyja és a nagymamája tisztában volt a rokonsággal. Az anyja, Monika Göth történetéből valamiféle dac, elszakadási próbálkozás is kiolvasható, de egészen más is. Gyereket szült egy fekete afrikai férfitól. A gyereknek – önnek – hangsúlyosan amerikai keresztnevet adott, és mellé a Susannét, ahogyan a nagymama a Göth-villában az egyik lengyel zsidó cselédlányt szólította. Monika Göth 2006-ban az egykori villában találkozott ezzel a cselédlánnyal, Helen Rosenzweiggal, angolul beszélgettek, de nem találtak közös hangot (erről is szó van az Örökség című filmben, amelyben Monika Göth beszél az életéről). Szintén az ön édesanyja történetéhez tartozik, hogy első házasságában egy erőszakos (német) férjjel élt együtt, ezt pedig talán vezeklésként élte meg a szadista apja miatt.

J. T. : Nem beszélgettem vele annyit, hogy mindezt megmagyarázhassam. De azt hiszem, nagyon tipikus viselkedés a második generáció tagjainál, hogy igyekeznek valahogyan megbirkózni az életrajzuk súlyos kérdéseivel.