Közgazdasági Nobel-díj járt az ötletért, hogyan végezhetünk emberkísérletet önkéntesek nélkül is

Ritkán hangzik el a tudományos életben a „De könnyű dolga van annak, aki egerekkel kísérletezik!”-mondat, pedig egész biztosan sok közgazdász és szociológus sóhajtott már fel így. Amikor olyan kérdésekről próbálnak kutatásokat folytatni, hogy miként befolyásolja a migráció egy ország gazdaságát vagy milyen hatása lesz a minimálbér-emelésnek, nem lehet azt mondani, hogy kísérletképpen az ország egyik felébe beengedünk migránsokat, a másikba nem, vagy hogy csak véletlenszerűen kiválasztott emberek bérét emeljük meg. Ennek a problémának a megoldásáért kapta meg az idei közgazdasági Nobel-díjat David Card, Joshua Angrist és Guido Imbens.

Ez ért idén Nobel-díjat: hogyan kísérletezhet egy közgazdász, ha laboratóriumban nem tud?

A munkaerőpiacot és az oktatást vizsgálta David Card, Joshua Angrist és Guido Imbens, arra keresve a választ, hogyan lehet úgy következtetéseket levonni az óriási adathalomból, hogy nem lehet kísérletezni – ez ért közgazdasági Nobel-díjat.

Angristet és kutatótársát, Alan Kruegert – aki már nem él, így nem lehet ott a díjazottak között – a hasonló problémák közül az zavarta: hiába látszott az a statisztikákon, hogy aki többet jár iskolába, annak nagyobb lesz a fizetése, annyi minden befolyásolhatja mindkét adatot, hogy nem lehetett azt kimondani, hogy összefüggés van közöttük. Pedig ha megnézték, hogy mennyivel keres átlagosan többet az, aki 8 évet töltött az iskolapadban, mint az, aki csak hetet, mennyivel keresnek többet a 9 évig tanulók a 8 évig iskolába járóknál, és így tovább, akkor azt kapták: minden egyes év, amit az oktatásban tölt az ember, 7 százalékkal magasabb jövedelmet jelent.

Csakhogy nem volt egyértelmű az ok-okozati viszony, annyi minden befolyásolja az oktatás hosszát és a fizetést is. Aki gazdagabb családból származik, az nagyobb eséllyel tanul tovább, és magasabb fizetése is lesz, mint a szegény helyről érkezőknek, aki pedig olyan szakmát szeretne, ahol elég jól lehet keresni diploma nélkül is, nem akar sok időt eltölteni iskolában. Mit lehet tenni ilyenkor?

Angrist és Krueger rájöttek, hogy a sok tényező között van egy, amely teljesen véletlenszerű: a születésnap. Az Egyesült Államokban az egy naptári évben születettek ugyanaznap kezdik az első osztályt (ahogy Magyarországon a június 1-je és a következő év május 31-e között születettek járnak egy évfolyamba, úgy ez náluk január 1-december 31.), viszont ha valaki be akarja fejezni a középiskolát, annak nem muszáj egy központilag meghatározott dátumot kivárnia, mint itt az érettségiét, hanem csak a 16. vagy 17. születésnapját attól függően, hogy melyik államban él, az után megírhat egy tesztet, és elbúcsúzik az iskolától.

Tehát aki januárban született, az 11 hónappal korábban befejezheti a tanulást, mint a decemberben született évfolyamtársa, és a lehetőséggel akkoriban még sokan éltek is (olyanokat vizsgáltak, akik az 1991-es kutatás elkészítésekor 52–61 évesek voltak, ők az 1940–1950-es években voltak iskolások, akkor még többen hagyták ott idő előtt az iskolát). Így pedig sikerült kiszámolni azt: az október és december között születettek nem csak szignifikánsan több időt töltöttek iskolában, mint a január-márciusi születésűek, hanem a fizetésük is magasabb volt. Nem is kevéssel – mint kiderült, 9 százalékkal magasabb várható jövedelmet jelent egy plusz év az oktatásban.