Veszélybe kerültek az időjárás-előrejelzések, és még nem tudni, mit lehetne tenni

Mi vakítja el a meteorológiai műholdakat tavaly nyár óta Kína fölött? Erről érdeklődtek az Európai Űrügynökség (ESA) illetékesei a távol-keleti nagyhatalom hatóságainál, ám választ – legalábbis közvetlenül – nem kaptak. A kérdés részben költői, hiszen a szakértőknek nem sok kétségük van afelől, hogy a zavaró elektromágneses hullámokat egy titkos katonai rádiólokátor bocsátja ki. Ilyesmi nem először fordul ugyan elő, ám ezúttal minden korábbinál erősebb sugárzást mértek, és finoman szólva akadozik a felelősökkel való egyeztetés is.

A radarhullámok azóta okoznak efféle anomáliákat, hogy az ESA 2009-ben szolgálatba állította SMOS nevű műholdját (az amerikai űrügynökség hasonló szatellitje hat évvel később állt Föld körüli pályára). Ezek feladata a szárazföldek felett a talaj nedvességtartalmának, valamint a tengervíz sótartalmának folyamatos mérése, amire elsősorban a háromnaposnál hosszabb távú időjárás-előrejelzések készítéséhez van szükség.

Ehhez az adatokat a műhold mikrohullámú sugárzásmérője szolgáltatja, ami az úgynevezett L sávban, az 1400–1427 megahertzes frekvenciatartományban méri a Föld felszínéről érkező sugárzás erősségét (a rádiócsillagászatban ugyanezen a hullámhosszon a hidrogén jelenlétét vizsgálják a világűrben). A látható és infravörös tartományban dolgozó műholdakkal szemben ennek előnye, hogy így „átlátnak” a felhőkön is, és képesek bármikor tudósítani a felszínközeli viszonyokról.

Küzdenek az amerikai meteorológusok, hogy utolérjék az európaiak pontosságát

Miért jobbak az európai meteorológiai előrejelzések, mint az amerikaiak? - tették fel a kérdést a tengerentúlon, a hónap elején a Bahamákat letaroló Dorian hurrikán kapcsán. A két nagy előrejelző központ - az Európai Középtávú Előrejelző Központ (ECMWF) és az amerikai Nemzeti Meteorológiai Szolgálat (NWS) - vetélkedéséből ugyanis újabban rendre az előbbi jön ki jobban.