Mocskos rap miatt sírni sosem volt még ilyen jó

A zeneipar mindig is a kultúra tükre volt, és ugyan a világban létrejöttek viszonylag uniformis zenei minták, a globalizáció sokkal inkább adott táptalajt a saját hangi világok virágzásához. A zsánerek nagy részét az alakította, hogy az adott közeg mit kezdett az impulzusokkal, milyen hangzást teremtett a külső behatásokból, ennek pedig aligha akad Európában látványosabb példája, mint ami a brit underground világában történt. A bevándorlók dallamai mára mainstream zenei exporttá váltak, az egész középpontjában pedig a grime, az angol rap sajátos, és mint később látható lesz, hatalmas hatással bíró műfaja állt.

A brit zene szubkultúrái a világhírű popipar mellett alagsori rave-ekben, egymással karöltve fejlődtek ki a nyolcvanas-kilencvenes években, sokszor bevándorló szülők elsőgenerációs brit gyerekei között. Főként jamaikai hatásra alakult ki a jungle zenei műfaja, már-már organikusan kinőve a garage-dzsel együtt: a nagyon gyors alapokra ráúsztatott reggae és R&B dallamokkal lezserebb, underground bulik jártak. Dan Hancox brit zenei szakértő szerint a műfajok egymásra hatásának tudható be a grime születése is, ugyanis az egész olyan, mintha egy jungle DJ megpróbált volna egy garage alapot csinálni, és véletlenül rátalált egy új, a brit zenei életet forradalmasító hangzásra.

Ez volt az a pont, ahol az alternatív zenei élet kikerült az utcára, és találkozott a hip-hop importált hagyományával, ahol a zenészek a hangjukkal és szövegeikkel adtak új dimenziót a bulikhoz. Az eddig csak a DJ-ket kommentáló MC-k (Master of Ceremonies, vagy Mic Controller, azaz ceremóniamester vagy mikrofonos ember) hirtelen a rave-ek középpontjává váltak, ahogy a 140 bpm-es tempóra szövegeltek, a szubkultúra pedig táptalajra talált a zűrösebb, önkormányzati bérlakásos városrészek mocskos (angolul grimy, innen az elnevezés), sokszor bűnözéssel átszőtt világában.