Örkény Antal: A járvány alatt a kormány visszaélt az emberek bizalmával
A harmadik hullám lecsengése után még eksztázis van, egyelőre korai lenne tanulságokról beszélni – állítja Örkény Antal, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára, az MTA doktora. A kutató szerint a magyar társadalomnak fel kell ismernie, hogy a kormány politikai haszonszerzésből átlépett bizonyos gazdasági és magánéleti határokat. A felborult világrendben azt viszont lehetetlenség megmondani, ki lesz a válság politikai győztese az identitáskérdésre rárepülő Fidesz és a kormányt negligáló ellenzék közül.
HVG360: A harmadik hullám lecsengése után kezd kirajzolódni, mennyire megváltozott az életünk; az egy év bezártság a munkarendünktől kezdve a globális összekötöttségig mindent átrajzolt. Mégis, ahogy az elmúlt egy hónap mutatja, társadalmilag szinte mindent pont ugyanott folytattunk, ahol abbahagytuk: erősebb a polarizáció, mint bármikor, a megosztó témák pedig dominálják a közbeszédet. Tanultunk a járványból társadalomként valamit? Mi az, amit magunkkal hoztunk, vagy hozhattunk volna az elmúlt egy-másfél évből?
Örkény Antal: A tanulás egy nagyon lassú folyamat, ilyen rövid időn belül szinte lehetetlenség felmérni a mélyre ható változásokat. Vannak különböző, pozitív és negatív tünetek, de leginkább egy felszabadulás-érzetet látok.
Hivatkoznék itt Albert Camus A pestis című könyvére, amely elképesztően szép összképet ad arról, mi történik egy társadalommal, hogyha megérinti a pestis drámai pusztítása. Nagyon sok tekintetben olyan ez, mint a háború. Az emberek tisztában vannak a halállal, de alapvetően távolinak érzik maguktól – ezt borítja fel a járvány, és szabadít fel olyan érzéseket, mint a félelem, a bátorság, vagy éppen a beletörődés. Ahogy azonban Camus is megírja, amikor ez a veszély megszűnik, akkor az emberek eufóriás állapotba kerülnek. Az emberi memória nem hosszú: ahhoz, hogy túléljünk, tulajdonképpen el kell felejteni egy csomó dolgot.